Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
„Minek zene minek fog minek oboa” 19 „?a va? qa va szavak madarak lélegzete ünnepi hurokban” Berio intellektuális zeneszerző, nagy hatással volt rá Umberto Eco jelelméleti munkássága, akivel együttműködve dolgozta ki sajátos „nyitott müveit“, melyek a Sequenze ciklus darabjaiként váltak ismertté. A Sequenza-sorozat egy-egy hangszer karakterrajzát kinálja rendkívüli virtuozitást igénylő előadásban, egyedül a harmadik vokális. Berio Madrenával a milánói elektroakusztikus stúdióban tudományos értelemben is megfigyelte és tanulmányozta az emberi hangot, hogy az expresszivitást akár kiszámított, és emberi füllel nem mindig érzékelhető szabályosságoknak engedelmeskedve a végletekig fokozhassa. Az alapszöveg Markus Kutter tollából származik (angol nyelvű), és rendkívül szabad asszociációkon nyugszik, amúgy is szaggatottan alkot értelmi egységet, de még azt is kikezdi a zene: „adj — néhány szót — egy nőnek - hogy énekelje - az igazat”. A drámai szituáció egy szopránszólóra van szabva: az énekesnő nem tudja eldönteni, hogy színészként kell beszélnie, deklamálnia vagy énekelni, esetleg mindkettőt. Mintha egy felvételi vizsgán lennénk, egy rögtönzéses gyakorlat kellős közepén. Cselényi 4/2/3-as szövege, mely Beckett egy gondolatából indít, számos ponton emlékeztet Markus Kutter megoldásaira, és még inkább Berio identitáselbizonytalanító, az akusztikus összecsengésekből, torzulásokból építkező gesztusaira: „Olvatag élveteg kőpuha bőrbeteg énekek énekek énekek” A szimultán jelenlét káoszában vágható zenei rendet jól reprezentálta már az 1967 és 69 között írt Sinfonia című műve is: az emberi hangokra és zenekarra komponált remekmű montázsszerü szintézise kora eszmeiségének, többek közt Claude Lévi-Strauss strukturalista kulturális-antropológiai gondolatai, Martin Luther King mondatai, Beckett és Joyce motívumai, brazíliai mítoszok, sőt egy erőteljes, Berio által kommentált Mahler-citátum kavarognak egy szimultán megnyilatkozó történelmi tudatban. Nem lehet nem észrevenni a Cselényi montázskompozíciók rokoníthatóságát, ráadásul az összes említett szerző mindkét életmű sugárzó középpontjának látszik. Berio nemcsak zeneszerző, de úgyszólván a zene filozófusa is. Művészetének egyik lényegi vonása a zenei kommunikáció vizsgálata, ezért került a zeneszerző érdeklődésének központjába kezdettől a nyelv akusztikája. Cselényi olykor kizárólag akusztikus megfontolásokat követve harap el, vág félbe, ír helytelenül
