Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Köbölkúti Varga József: Meglepetés karácsonyra (elbeszélés)
52 Köbölkúti Varga József beköltözni a házba... Az új esztendő első napjaiban megkezdenék a számítógépek és telefaxok szerelését...- Értem... - mondta lehangolóan Totó. - Ez tehát azt jelenti, hogy az év végéig hagyjam el az albérletet? Jarmila asszony összefogta keblén a sötétbarna, ősz szálakkal díszített bundát. Beburkolózott bundájába, mintha már senkihez sem lenne több szava. Kényszeredetten kezet nyújtott, aztán kidüllesztett mellel sarkon fordult, és elment, nyomában a szőrmekalapját szorongató férjjel. Verdós Totó leroskadt a nyikorgó díványra.- Hová menjek ilyen farkasorditó hidegben? Mi lesz a karácsonyfámmal? Szerencse, hogy nem vásároltam szaloncukrot meg díszeket... - készített némi számvetést. - A fát legfeljebb elajándékozom. Kiment a ház elé, s a lucfenyőt a kerítésnek támasztotta. Neki már úgyis megvolt a maga keserű karácsonya... Hátha másé szebb lesz... Néhány perc múlva cigánygyerekek lopakodtak a ház elé, s a fenyőt végighurcolták az utcán. Totó az ablak melletti beszögellésből előhúzta ütött-kopott bőröndjét, és sebtében belerakta néhány fehérneműjét. Öltönyét meg a két kabátot az elnyűtt nadrággal együtt fóliába csavarta, és spárgával összekötötte. Aztán unottan visszadobta az ócska szekrénybe, s megint lehuppant a diványra. A holmija tehát már szállításra kész. Végül még a következő lépést kell végiggondolnia: vajon hol talál majd a környéken ilyen olcsó albérletet, mint a Margit nénié volt...- Jarmilának akár oda is adhatnám a kulcsot... Talán telefonálhatnék neki... Kár, hogy csak az emeleten van telefon... Margit néni bármikor megengedte... - motyogta maga elé. Totó közben megágyazott. Kétszer is elsimította a dunyha ráncait, a csücskeit pontosan összeigazította, a fejpámát kiporolta, pizsamáját pedig a radiátora tette... Gyorsan tüsténkedni kezdett.- Elég volt a szomorkodásból! Tettre fel! - mondta aztán fennhangon, s télikabátját a vállára kanyarította. Villamossal döcögött be a városba. Órákig rótta az utcákat, hogy elfeledkezzen nyomasztó gondjairól. Egyetlen ismerőssel sem találkozott, mintha valamennyien elbújtak volna a meleg kávéházakba, vásárcsarnokokba. Még azt sem tudatosította, hogy a lehelete odafagyott a kabátjához, s mintegy temérdek ősz hajszál meredezett a mellén. Megállt egy szokatlanul éles fénnyel megvilágított kirakat előtt. Mivel a fény inkább az utca előterére esett, a kirakat lényegében félhomályban maradt. Any- nyit azonban észrevett, hogy apró üvegpolcokon könyvalakzatok látszanak nagykereskedelmi áraikkal együtt. Benn nyüzsögtek az emberek.
