Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Köbölkúti Varga József: Meglepetés karácsonyra (elbeszélés)
Meglepetés karácsonyra 53 Totó rögvest a könyvesboltba perdült. A hosszú asztalokon könyvek sorjáztak. A forgópolcokon klasszikusok és kortársak jól megfértek egymással. Totó sohasem ment határozott szándékkal a könyvesboltba. Amióta munkanélküli segélyen tengődött, ritkán volt nála pénztárca. Papírpénzből mostanság kevés akadt, az aprópénzt meg könnyen becsavarta zsebkendőjébe, hogy ne zörögjön fölöslegesen. Nehogy a zörgő hangok felkeltsék a zsebesek figyelmét! Tudta, mennyi pénze van, ezért nem akart kalandokba bocsátkozni. Végigpásztázta a leszállított árú könyveket, amelyek még nevetséges összegért sem keltek el. Pedig akadtak köztük világhirességek müvei is. Talán-talán megkockáztathatna egy százkoronás könyvet. Maximálisan százhúszért. Viszont leszállított áron már kettőt is kaphatna ennyi pénzért. Csakhogy ezek kevésbé voltak vonzóak. Felébredt benne valamiféle értékítélet... Valamikor otthon, az ebédlőben, glédában álltak az üvegfalú szekrény mögött a különféle sorozatok, s amikor apa a paragrafusok mindennapi végeláthatatlan rengetege után pihenésként leemelte a polcról valamelyik kedvencét, bizony a család is kíváncsi volt az íróra. Merthogy a személye meghatározta apa aznapi hangulatát. S mi, gyerekek, mindig jó hangulatban szerettük volna látni apát... Vaskos könyvet lapozgatott. Bársonyosan hűvös táblája átjárta egész bensőjét. Szélsebesen végiglapozta a bordázott papíron készült többszáz oldalas kiadványt. Bele-beleolvasott; az ötszázadik oldal összegyűrt lapját tenyerével kivasalta, megvizsgálta a vízjeleket, s néha pár mondatot is elolvasott. Gondterhelten helyezte vissza a polcra a többi könyv közé. Szemével még sokáig simogatta. Tétovázására az elárusítólány is felfigyelt a pult mögött.- Gyönyörű vászonkötés... Nyugodt szívvel ajánlhatom... Nem bánja meg. Kicsit drága, de hát az értékes könyvért szívesen fizetünk nagyobb árat. Vagy nem úgy gondolja? - Totónak az idegeire ment a mézesmázos beszéd. Ilyenkor beszél a pénzről, amikor ezt a könyvet szívesen elcsenné... S talán most még fokozottabban fogja figyelni...- Köszönöm az útbaigazítást - próbálta lerázni magáról az elárusítólányt. Rosszkedvűen elfordult a könyvespolctól. Újságokban, időszaki kiadványokban keresgélt, s nézegette a tartalomjegyzékeket. Beleolvasott néhány tanulmányba is, de elsősorban a könyvismertetések érdekelték. Itt van például ez az eszszé a nyolcvanharmadik oldalon: a halálról értekezik. Micsoda morbiditás! Sokkal inkább valami szívderítő eseményről olvasott volna: szerelemről, kávéházi csevegésekről... Visszament az előbb mustrált pulthoz. Nem tudta levenni szemét a feltűnően bíborszín vászonkötésről. Lekapta a pultról, és műanyag szatyrába süllyesztette. A kijárat felé húzódott, hogy mielőbb az utcán teremhessen. Az elárusítólány azonban az önműködő ajtó elé állt.- Ön még nem fizetett.- Honnét veszi ezt, hölgyem?
