Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
14 Csehy Zoltán Az „ Une dentelle s ’abolit” kezdetű szonett Boulez második improvizációjának alapbázisa, melyet hárfára, vibrafonra, csőharangokra, zongorára, cselesztára és négy ütösre komponált, már teljesen érzéki-szexuális karaktert nyer, hisz maga a vers is (és a zene is ennek megfelelően) Paul Griffiths szavaival élve „az egyesülés képeit, a művészi teremtést, az onánia millió tékozlását” fejezi ki.12 Az interferáló rezonanciák végtelensége, az átcsapások és áthallások lüktetése a Cselényi-szöveg érzékiségét idézik, azokat a finom módosulatokat, melyek váratlan rendszert („hár- fa-sokk”) alkotnak: A bőr alatt feszülő hengerek (1/1/2/3) A bőr alatt bűvös jelkép az erdő (1/2/2/1) Vagy az intertextusokkal űzött játék során: Az emberélet útjának felén (4/3/2/1) Az emberélet útjának delén (2/4/4/3) Az emberélet útjában a füst (4/3/4/1) Vagy mindez tömbösítve az 1/2/4/4-ben: virágok a víz alatt sirályok a víz alatt cigányok a víz alatt füzek a levegőben kettészakadt füvek kettészakadt füzek kettészakadt szüzek A harmadik boulez-i improvizáció az „A la nue accablante tu” kezdetű szonettre épül, mely a „sírszerű hajótörés”-t (sépulcral naufrage) helyezi előtérbe, s így a halálgondolat megszólaltatójává válik. Boulez különleges hangsúlyt helyez a xilofonokra és a három hárfára. Ahogy Mallarmé a szavak etimológiai gyökjeiig óhajtotta láttatni a jelentéslehetőségeket és az értelemkonstruálás esélyeit, Boulez is megpróbál az őssejtig hatolni, s a nyelv, a zene úgy tágul ki maga körül, mint egy „szexuális vadon”, mely érzéki tapasztalattá változtatja a legártatlanabb mozdulatot is. Hogy Cselényit idézzük: „indulata suttogó szonáta” (1/2/2/3), „indulata bőr alatti kéj” (1/2/4/3). Boulez ugyanazt kísérli meg zenévé varázsolni, amit Cselényi „szöveg-szakadék”-nak vagy „szótár-bilincs”-nek nevez (2/3/4/1). A szakadék kettős értelmű: részint a törmelék, fragmentáltság képzetét kelti, a szakadás, szakítás holdudvarába rendeződve, részint magát az űrt, vagyis metaforikusán az egyértelműsítés lehetetlenségét, az értelmezhetőség szakadékét. A szótárbilincs részint a
