Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
„Minek zene minek fog minek oboa” 15 szótári jelentések kodifikáltságára utal, azaz egy nyelv egy bizonyos általános regiszterének anatómiájára, részint az egyéni nyelvi adottságok determináltságára, arra a bezártságra, mely önnön anyanyelvűnk anyagiságába kényszerít minden egyes gondolatot, sőt magát az észlelt valóságot is. 3. „tizenkét kiterített lábnyom” Zenei értelemben első látásra talán a szerializmus technikáinak meggyöke- resedése kínálhat analógiát a Cselényi-olvasáshoz. A szerializmus első komoly rendszerét a dodekafónia jelentette, de a szeriális elv a zene többi elementumára is rárétegzödött, így például Messiaen már a hangérték (intenzitás), a hangerő, a hangszín (billentés), sőt a frazeálás (artikuláció) gesztusrendszerét is szerializálni tudta híres Modes de valeurs et d’intensités című, 1949-ben komponált zongoraművében.'3 Susan Bradshaw ugyanakkor a művet „tökéletes lineáris tanulmánynak” nevezi, mely szerinte végeredményben „három egymást újra meg újra keresztező önálló dallamvonalból szőtt kontrapunktikus szövet.”14 Messiaen a nyílt rendszerezés mellett később a kriptogrammatikus technikákkal is él, így hozta létre híres langue communicable néven ismert önálló zenei ábécéjét, mely a szokásos hétjegyű zenei sorozatot (A-H) kiegészítette a francia ábécé betűihez rendelt tónusokkal és fixált időtartamokkal.15 Ezt a metanyelvet a Szentháromság misztériumáról szóló meditációjában alkalmazta először 1969-ben. Cselényi nem hozza létre (legalábbis nem fedte fel) a saját langue communicable-ját, a szeriális elrendezés nála ugyan nem merev vagy kimerevített rendszer, de determináló erő. Ezért is írja a zenei kérdésekre nyitott, és minden tekintetben a leginvenciózusabb Cselényi-értő Mekis D. János egyik kitűnő tanulmányában, hogy „Az intermediális játék egyik buktatója, hogy a polifon szerkesztés egy nyomtatott textusban nem érvényesülhet megfelelően. Egyes félbemaradó mondatok, gondolatmenetek sorokkal később folytatódnak, s így a szólamok mintegy hálóként szövik át egymást. Az ideális műélvezethez egy olyan olvasási technika szükségeltetne, amely képes lenne „egybelátni” a szövegfolyam e különböző elemeit, azaz egyszerre hallani a szólamok mindegyikét.”16 Az ideális műélvezet és az egybelátás, egy- behallás nem törvényszerűen előfeltételei egymásnak. A zenei gyakorlat számtalanszor bemutatta, hogy noha a zenei szövet logikája a hallgató számára befoghatat- lan, mégis létező és sok esetben mérhető valóság, lásd pl. épp Messiaen vagy mondjuk Bruno Madema alkotásait. Ez az orfikus vonás a zene világharmóniaként elgondolt létmódjával függ össze, nemcsak mitológiai gyökerű elv, hanem örökkön- örökké megújuló világlátás is. Cselényi atonális megoldásaira igazak Földényi F. László Kertész Imre atonális nyelvhasználatának megállapításai: „a nyelv segítségével próbálja kifordítani magából a nyelvet. Sikerülhet ez? Nem valószínű. Miközben persze egy pillanatig sem kétséges, hogy minden jelentős költészet és művészet ezen fáradozik: hogy felrobbantsa a nyelvet.”17 A kiforgatás, a fragmen-
