Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
Menekülés (2) 41 Artus remélte, hogy méreg, inkább meghalni, mint szembesülni azzal, felszarvazták. Szégyellte, hogy kételkedik Ginevrában, szégyellte, hogy nem tud ellenállni a Morgan kínálta boszorkányos eszközöknek, és sajnálta a magzatot, a meg nem születettet, hogy ilyen szörnyű gyanú árnyéka vetül rá. De nem tudott másképp cselekedni, meg kellett innia a varázsitalt. És meglátta őket. Úgy csókolták egymást, mint akik búcsúznak, mint akik nem bírnak már a szenvedéllyel, mely emészti őket, mint akik önmaguk elől menekülnek egymás karjába. Úgy csókolták egymást, ahogy a halál csókol, teljességgel, odaadással, vadul és mégis gyöngéden, úgy fonódtak össze, mintha egy test lennének, Artus csak nézte megbabonázva, hogy szeretkeznek, és irigységet érzett, mert őt így soha senki, mert ő csak hevültségétől szabadult mindig, de sosem kapott odaadást, sosem kapott szerelmet, sosem kapott vágyaira viszonzást. O csak egy engedelmes, nem mozduló testet kapott, egy izgató női testet, melyről azt hitte, birtokolja, de nem birtokolta mégsem. Előbb a kezében tartott serleget vágta le a földre, aztán aprítani kezdte a berendezést, falhoz csapott mindent, ami a keze ügyébe került, Morgan rég kimenekült már, mikor még mindig dühöngött, és minden széttörő tárggyal saját széttört lelkét próbálta gyógyítani, de nem segitett semmi. Leroskadt a földre, nyüszítve, mint egy kutya, ha belerúgtak, ha hűségéért bottal fizették meg, térdelt a cserepek között vérző kézzel, és könnyei belefolytak a mocsokba. De nem lett jobb, semmi nem lett jobb, aztán megjelent Merlin a ködből, megitatta valamivel, és akkor huszonnégy órát aludt egyfolytában. Mikor magához tért, Ginevra és Lancelot szökésének híre már körbejárta az udvart, és a vitézek készen álltak, hogy királyukkal az élen a gaz csábító nyomába eredjenek. Lancelotot végigüldözték fél Európán, a királyné egy kolostorban lelt menedékre, és mikor kitelt az ideje, halott leánygyermeket szült. Ő maga is hetekig lengett az e világ és túlvilág közötti hintán, Artus sajnálta a nyomorultat. A lovagot nem sikerült kézre keríteni, bár Artus megszállottan kergette, de végül fel kellett hagynia az embervadászattal, mert hírnök jött, rossz hírrel: Camelotban Modred anyja segítségével elfoglalta a trónt. A sereg visszafordult hát, hogy leszámoljon a trónbitorlóval. Leszámolás „ Tán valami átokverte lény. ” Farkasszemet néztek egymással: Artus és Modred. A seregek hátrább húzódtak, itt most kettejük között folyt a harc, ez a kettejük ügye volt, ők tudták a legjobban, mennyire. Elkeseredett harc volt, az öregedő férfi a hírneve megtartásáért vívott, a fiatal kamasz a dicsőségért. Modred erős volt, izmai acélosak, és nemcsak nyereség- vágy hajtotta. A királyság megilleti őt, vér szerint is megilleti, ha leszámol a ke
