Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
Menekülés (2) 37 G: Bár hihetném! L: Hidd el! G: De akkor tisztességtelen voltál vele, hiszen egyetlen érintés sem volt az övé. És nekem sem volt belőle semmi hasznom. L: Nem én tehettem róla. G: Persze, csak dugd a homokba a fejed! L: Mivel vádolsz engem? Magad se tudod, mit beszélsz! G: Én csak... én irigylem tőle azt az éjszakát. És hogy a gyermekeddel volt viselös. Én pedig nem... nekem nem lehet... L: Naaa, kicsim... gyere, ölelj meg. És ne sírj, kérlek. Tudod, hogy bármit megtennék érted. Tudod, hogy csak te számítasz, senki más. G: Én akkor is félek. Lezuhanok. Téged is magammal rántalak. Menekülj. L: Dehogy. Butaságokat beszélsz. Csókolj inkább, hisz nemsokára hajnalodik. G: Lancelot! L: Tessék. G: Szeretsz még? L: Hát persze, kedves. Gyere! HÁROM M: Te gyereket vársz! G: Ugyan, dehogy. M: Engem aztán nem tudsz megtéveszteni. Reggeli rosszullét, szédülés, hányinger, ok nélküli bőghetnék... ismerem az ilyet, hiszen van fiam nekem is. G: Gondolod, hogy tényleg gyerekem lesz? Artus örülni fog. M: Azt képzelem. G: Mit akarsz ezzel mondani? M: O, semmit az égvilágon. Hát hiszen egy trónörökös mindig örömet szerez, nem? G: Biztosan. M: Persze jobb, ha hasonlít is az apjára. De hát nem mindenkinek van olyan szerencséje... G: Azért az sem nagy baj, ha az én vonásaimat örökli. M: Csak ne valaki másra hasonlítson az udvarból... mármint a rokonságból... G: Te most gyanúsítgatsz engem? M: Éééén? Ilyesmire vetemednék a királynőmmel szemben? G: Nem, persze, ne haragudj, nem is tudom, mit beszélek ma. M: Nem baj, úrnőm. Bőven elég, ha én tudom, mit beszélek. És mikor közlöd vele az örömhírt? G: Kivel? M: Hát a gyerek apjával. G: Kivárom az alkalmas pillanatot.
