Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Tóth Elemér versei (Október 6., Halott lombok alatt. Az öreg, Kesergő)
Tóth Elemér versei 27 Százhatvan éve. Fényes kardunk hüvelyében rozsdásodik. Komorlik fölöttünk Világos, reményünk alázza porig. Tűzöm a szívem kokárdába, hóhér kezéről vér csöpög. Hányszor haltunk meg már azóta? Hányszor törtek ránk ördögök...?! Kikericsek a messzi réten... Lila arccal néz rám Arad. Eső szemerkél. Katángkóró az árokparton most a had. (2009) Halott lombok alatt A szívünkben október táncol. Bánatod, kedves, én megértem. Eltűnt a fény a láthatárról. Sír a bodzafa. Hát te, szépem? A sötét szél ma gyászdalt gajdok A jobbat én már nem remélem. Varjak szállnak, a szavuk: jajból. Rá repedt harang hangja felel. Kéményünkön vén kuvik hangol. Bámulva nézek az égre fel, ígérne áldottabb időket, mely nem aláz meg, hanem emel. Hisz vágyaink százszor kinőnek. Mindahány napjainkra tapad, s elszívják, jaj!, minden erőmet. Hol van, mondd, hol a régi nyarad? Elegünk volt a fájó lázból. Halott a lomb, s az élet halad.
