Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Duba Gyula: Az utolsó nyár (regényrészlet)
Az utolsó nyár 25- Kazalt rakni csak eljön csépléskor... - öregmama szólt közbe és azt mondta, amit elvártak tőle, mindig a munkákkal összefüggő dolgokról beszélt. Atyus kalandjait meghallgatta, de a kazalrakás fontosabb számára, a csendőrök fenyegetésétől is fontosabb.- Persze, hogy eljövök... - biztosította mosolytalanu! Atyus kazlat rakni jobb szeretek, mint ágyúval lőni... jövök én, ha addig nem zárat börtönbe az őrmester! Emi a csendőrökre gondolt, naponta járőröznek a faluban. A „tőtésen” mennek lassan, komótosan, a kövesúton, a vállukon puska, rajta fényes szurony, megcsillan a napfényben, kerek fekete kalapjukat szíj rögziti az álluk alatt, barna fényű kakastoll leng rajta, dúsabb, szebb, mint a határvadászoké. Ráérősen ballagnak végig a falun, nem beszélgetnek, szolgálatban vannak, jobbra-balra nézegetnek, figyelik a kapukat, a házakat, és az utcát szemlélik, ilyenkor mintha kiürülne az utca. Ez látszat, mégis mintha az emberek a házakba húzódnának, a kapuk felett kinéznek vagy az istállókba vonulnak vissza, talán még a kutyák is jámborabbak lesznek, sarokba húzódnak, padok alá rejtőznek, csendben vannak. Aztán, Emi hallani véli vagy csak elképzeli?, amikor a csendőrök már valahol a felvégen járnak, az alvég mintha felszabadultan nagyot, mélyet lélegezne... Atyus már arról beszélt, hogy hazafelé merre járt, milyen utakon került haza. Távoli idegen nagyvárosok nevét említette, Párizst, Marseille-t, Bernt, majd Prágát és Brünnt, Zsolnát, valahol Nyitránál jött át a határon, csempészek segítették át, s onnan gyalog jött, a falukat elkerülte, éjszaka gyalogolt, nappal erdőkben, ligetekben pihent, pengője nem volt, szlovák koronával fizetett... Néhány nap telt el úgy, hogy semmi nem történt, amikor Emi apja azzal jött haza a kocsmából, hogy Harangozó Sándor nem adja ki Atyust a csendőröknek. Bár a törvény szerint jelentenie kellene, ő nem teszi... vállalja a felelősséget.- Nem lesz baj belőle..? - kérdezte Érni anyja aggódva.- A bíró tudja, mit tesz... ő azt mondja, hogy ez a falu dolga, nem a csendőröké! Ő a bíró, övé az utolsó szó...! így telt régi módon Érni utolsó nyara. Ősztől elsős gimnazista lesz Léván, a Magyar Királyi Állami Gimnáziumban.
