Irodalmi Szemle, 2009

2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Duba Gyula: Az utolsó nyár (regényrészlet)

15

Duba Gyula

Az utolsó nyár

(Részlet a Valami elmúlt II. Érni diákkora című készülő regényből)

Azon a nyáron sem jöttek el János bácsiék Marótról. Olyan nyár, hogy nem találkoznak velük. Érni most is, mint mindig, nagyon várta őket, bár sejtette, hogy aligha jönnek, a határvadászok nem engednék át őket a határon. A határ, mint a szögesdrót kerítés, lehetetlen átjutni rajta. Pedig talán nincs is ilyen kerítés, hiszen az országokat nem lehet körülkeríteni, az országhatár mégsem átjárható. Aki mégis megpróbál átjutni rajta, elfogják a határvadászok, bekísérik az őrsre és becsukják! Emiben úgy él a „határ” fogalma, mint egy sérthetetlen mezsgye, átléphetetlen barázda, pontosan kimért és tiszteletben tartott vonal, amely talán nem is látszik, s még ha gyalogút vezet rajta, akkor sem léphető át, mert szigorúan védi a törvény. Meg a határvadászok, vigyázzák, ahogy a csendőrök a rendet! Kakastoll is van a sapkájuknál, mint a csendőröknek. A ruhájuk olyan, mint a magyar gyalogosoké, derékszíjukon bajnétot hordanak, de a kakastoll megkülönbözteti őket a bakáktól. Ezért hasonlítanak a csendőrökre, bár azok fényes szám csizmában járnak, a határvadászok pedig bakancsban. Emi számára ilyen különbségek lényegesek, ahogy különféle fogalmakkal és formákkal találkozik, úgy ismerkedik az élettel. Gyerekész- szel azonosságokat és különbségeket keres. Olyanokat, hogy a határvadászok jókedvű vidám legények, barátkozók és szóba állnak a gyerekekkel, míg a csendőrök mindig komolyak, sőt komorak, kimértségükben van valami félelmetes, a gyerekeket észre sem veszik. Mintha mindig mérgesek lennének, oktalanul is haragosak. Az országhatár is nagyon foglalkoztatja Emit, bár inkább csak a formai jegyei, igazi jelentőségét még nem fogja fel, de már az is milyen érdekes, hogy ott húzódik valahol a Gyürke-erdő meg az Uradalmi és a Nagyerdő szélén, ahol a fák elfogynak, ott végződik Magyarország, és ahol a szántóföldek kezdődnek, az már Szlovákia területe. Azon túl, észak felé már a középhegységek magaslatai látszanak. S a gyarmati erdők között vezető kövesút mentén, a határon új őrház áll, abban élnek a szolgálatot teljesítő határvadászok. Ha János bácsiék Marótról Szántó felől érkeznének szekéren, megállítanák őket és nem engednék át a határon.

Nagyon sajnálja Érni, hogy nem jöhetnek. Már tavaly sem jöhettek, öregattya kórházban volt, már gyógyult, és úgy látszott, hogy hazajön, amikor táviratot kaptak Léváról, hogy érte kell menni szekéren, mert kiadják őt a kórházból. Hazahozták, s még azon az éjszakán meghalt. Kilyukadt a gyomra, mondta égő szemmel, sá