Irodalmi Szemle, 2009

2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében

10

Fábry Zoltán

most már nem szabad: éltetni kell, folyamatosságát biztosítani, pallérozni, megőrizni, megbecsülni és megtartani.

Barbár, vandál rohamok ideig-óráig gyengíthetik, fékezhetik egy nyelv útját és életét, de el nem veszejthetik, mert a fogantató tényezők többek és hatalmasabbak. A kultúra tudatán, az emberség vállalásán - semmiféle fasizmusok nem győzhetnek. Ez a hit: erkölcsi realitásunk és - történelmi zálogunk! Ha a magyar nyelv a vox humana hangja, akkor emberség marad az embertelenségben. A több, a nagyobb! A maradandó! És akkor Kazinczynak az emberi haladás győzelmébe vetett hite viharfelhőket oszlat: „A magyar nyelv és nép elenyészni nem fog soha, míg filozófiai lélek fogja kormányozni Európa dolgait... A nem vandalus hódító csak azért is meghagyja ezt és azt, hogy egy tulajdon karakterű s originális, sehol másutt nem található szép nyelv ki ne vesszen.”

Kazinczy a magyar nyelv és nép sorsát az európai kultúrába, a humánumba vetett hitbe ágyazta. Amikor mi a régi hazából kihullva új körülmények közé kerültünk, úgy kapaszkodtunk ebbe az európai tudatba, mint az üdvösségünkbe. Joggal, okkal és igazoltan. (...)

Európát vetettünk, Európát arattunk. De ez eszmélés indításában, e tudati bábázásában Kazinczynak is része volt, Kazinczynak, a magyar nyelv reformátorának, legaktívabb sáfárának, európaizálójának. Kazinczy a magyar nyelvvel Európát akart tudatosítani és erősíteni: a szellem erkölcsét, a gondolat igazát tekintetnélküliségek és kizárólagosságok ellen — kifelé és befelé. Ezért buzdított idegen kultúrák megismerésére: „mert magyarul is csak az irhát szépen, akinek írásán az idegenek szépségei átsugárlanak”.

Ezt a nyelvet és népet Európától elvonatkoztatni, kiparancsolni többé nem lehet. Egymást tükrözik immár: egymást növelik és egymást kisebbítik. De minden kisebbités és kisebbedés az egészen ránt egyet. A magyar nyelv árvaságát Európa szüntette. A magyar nyelv Európában és Európával oldódott a kultúra, az emberség, a haladás tényezőjévé és ügyévé.

Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelve. „Nyelvében él a nemzet”: ki tudja ma még mondani, hogy ez frázis? A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól?! Nyelv nélkül semmi sincsen. Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó: „Kezdetben vala az ige!” Nyelv, megnevezés, megjelölés nélkül, az élet negatív lemez; pozitív nevezőre a nyelv, a gondolat hozza. Táj és ember, történelem és vallás, munka és pihenés, termelés és fogyasztás, hit és akarat, ördög és Isten a nyelv segítségével élnek tudatunkban. Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet: Európát, kultúrát, szocialista humanizmust.