Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében
Kazinczy elkötelezettségében 9 Füle, értelme oly érzékeny volt, hogy a „Masaryk Istene” kifejezést nem tudja „botránkozás, sőt borzadás nélkül hallani”, mert: „egy istene van minden népnek”. Minden ember: ember, de van egy megkülönböztető jegye, a nyelv. És a nyelv: népek egyénisége. Aki ez egyéniséget törpíteni próbálja vagy egyenesen kisemmizni, az gyilkos, mert elevenbe vág: szellembe, emberbe, életbe-halál- ba! „A poézis nyelv nélkül nem virágozhat - írja Berzeviczy Gergelynek. - Nyelv alatt minden nemzetnek a maga saját nyelvét értem. Jónak látnád-e... egy varázsbot csapása által egynyelvűvé tenni az egész emberi nemzetet? Én azt, aki azt cselekedné, az emberiség legnagyobb ellenségének tekinteném.” Egy önmagára - tehát nyelvére - eszmélő nép, nyelved gondozására, pallérozására, tudatosítására és megőrzésére Kazinczynál, keresve sem találhatott volna alkalmasabb írót. Egy országot mozgat meg: viták hangoskodtak, mulasztások bé- lyegződtek, illúziók tűntek és realitások győztek - az utolsó órában! Nagy volt a veszély! A nemesi konzervált változatlansággal egyenlített latin nyelv helyett a haladás zálogaként a németet akarták általános egyenlítő nyelvvé tenni, azzal az ürüggyel, hogy a magyar nem nép, mert sem irodalma, sem nyelve! Kazinczy a lényeges ponton a nyelvigenlésbe sűrítette a magyar létet és tudatot, csak így egyenlíthette kultúrává, haladássá (...) Szavait idézzük: „A nyelvvel s ízléssel együtt... az ismeretek s a jónak és szépnek mélyebb érzése még azoknál is gyarapodtak, kik könyvet nem olvasnak, s mint mennek által most egy fejből más fejbe az új ideák s mint szülnek újakat, s a mélyebb ismeretekre vágyás s a vetélkedés szép tüze hány érdemes, hány munkás fiat és lányt szül naponként a hazának, kik különben senyvednének? De a haza nyelvétől megtagadott gond nemcsak azt a kárt szüli, tudományok és mesterségek nem juthatnak körforgásba, hanem azt is azonfelül, hogy maga a tudomány nem kap annyi gyarapítót, mint különben kaphatna.” A kultúra meghal, légüres térbe kerül, ha a beavatottak ezotériája marad, kasztkiváltság, és nem nyelv-nép egység, mely nyelvgazdagodáshoz és így a kultúra többletéhez, kiterjesztéséhez vezet. A kultúra egyetemességének, „körforgásának” biztosítéka így lesz a nyelv, a semmi mással nem pótolható anyanyelv. A cseh Komenský Sárospatakon adta az alapvető tanítást a magyaroknak: a kultúra döntő, lélekig ható közvetítője, biztosítéka csak az anyanyelv lehet. Csak így, ilyen demokratikus alapon a nyelv, a nép és kultúra egységét sugallón lehetett teljesség, kivirágzás a magyar irodalom, mint az emberi közösség alanya és tárgya. Abban a pillanatban, amilyen mértékben Herder eltemette a magyarságot, ... mértékben nőtt Kazinczy éltető mentőszolgálata - ...mizmussá: „Kacagom én, amit Herder... a magyar nyelvnek és népnek elenyészése felől jövendöl. Herder hamis próféta. A magyar nyelv és nép elenyészni nem fog soha.” így, ezzel a hittel, ezzel a nyelvtudattal az elparentált magyar nyelv lett Európa egyik legérdekesebb, legsajátosabb nyelvzengése és irodalmi plusza. Zene és gondolat egyazonos hordozója. Ezt a nyelvet, ezt az irodalmat elejteni, elveszejteni
