Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - Gál Sándor: Látható messzesség (versek)
4 Gál Sándor versei mélység ahogy megremeg a kéz s az emlékezet a visszafelé táguló egyszer-volt világ feltüremkedik a homályló mélyből - tavaszi földből a tavalyi dáliák s amit eltemetettnek véltünk-hittünk zöldre vált bennünk s növeszt ágat levelet bont és lobbant virág-tüzet s kigyúlnak a magas égi tájak újra és újra vihar készülődik a délután villámokat szül a lét a nemléttel egyesül vért fröcsköl a felhők közé az elmúlt század lángol Verdun Isonzó és süvölt jég-katlan szele a kiégett egű Sztálingrádnak gyermekkorom ideje havas csodájú éden csontjaimban hordom e naptalan magamalkotta mindenségben és újra és újra a délutánok egymást gyilkolják rendre sötét villámaik rádermednek a hangtalan szétroncsolt egekre
/
