Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - Gál Sándor: Látható messzesség (versek)
Gál Sándor versei 5 abban az alkonyaiban kicsi szél indult a nyárfák hónalja alól s mikor elérte a fekete gólyák ág-szövevény otthonát megzizegtek az érett levelek s mintha valami fölemelkedett volna a pillanat magányában az ablaktalan messzeség kitakarta az árnyak csendjét s a madarak beköltöztek saját szemükbe abban az alkonyaiban nyílt új tér új idő és új távolság tengerek mélyéből hegycsúcsok támadtak sötét lávalázadás morajában a történések különzónái egymásba dermedtek és e mozdulatlanság csúcsai mögött a nap tükre porrá omolt csupán egy jel hajnalban nyílnak a fájdalmak fényre ébresztenek némán s ahogy a fáradó szív lüktet megemelkedik a bíbor horizont lehet hogy ma ennyi a létezés vagy ami még belőle látható és megélhető a világosság pillanatában elvont megfoghatatlan egész semmi mérhetővé! nem mérhető csupán egy jel a fájdalom maga megnevezhetetlen és kimondhatatlan
