Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - Gál Sándor: Látható messzesség (versek)
Gál Sándor versei egybetörte a magasság villámait 3 lassan s halkan lassan s halkan nem ügyelve az időre ahogy árnyak dőlnek a mindenkori délelőttre nem figyelve az elfolyóra a napébredés pipacsára s rálépni az út kövére nem gondolva a tűnő mára------tu dván tudom hogy minden véges két szívdobbanás között a béke madárszó a lombok felett s az égi tüzek kék emléke a létezés köre bezárult ma már a v o 1 t r ó 1 kell dönteni a kezdet nélküli egészről amely önmagát sem ismeri májusi hullámzás a hullámzó májusi messzeségben visszatérnek az egykori hangok rigó szól és tücsök cirpel fölé kondidnak a déli harangok szinte láthatóvá válik az ének ahogy a füvek selymét megérinti mondhatóvá tárai a mondhatatlan a történet önmagát teremti s a mindenség mögött a tömör egész törvény sors ami részünkké lett bejárhatatlan századok sora a volt-élet és a nem-lesz-élet
