Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - Gál Sándor: Látható messzesség (versek)
2 Gál Sándor versei kiteljesedés mire várnak a kitárt ajtók e megnevezhetetlen csendben megejtik egymást az árnyak és szaporodnak borulat jöttén olyan az egész mintha látnám a termékenyülés mozdulatait ahogy sejt sejttel egyesül s kiteljesedik önmagában kimondhatatlan mélység megfoghatatlan magasság csillagok ékes kapuja mindenség fénye ragyogása látható messzeség fények játéka fodrozódik a látható messzeség falainál képek nyílnak és záródnak ott kifehéredik benne a szikár halál mozdulatlan elhunyt jegenyék zöld lángjuk emlékké porladt a csordakút gémje is eltört elenyészett mánkban a holnap nem a hajnal kérdez nem is az alkony hanem az égi köztes idő átgörög árnya némán felettünk s nyomában fejfák sűrű erdeje nő délutáni vihar a délutáni vihar szívverése megérintette a kert virágait a violák fátyolszirmai összehajoltak s az ibolyák kéksége az egekig lobbant eső-sugarak csattogtak a fák megfeketedett kérgén s a tűnő pillanat
