Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma

Kádár János, mint irodalmi téma

87

gyén börtönbe nem juttatták. Egy bértollnokkal - valószínűleg még élő író az illető - gyanúsíttatták meg, akinek a cikke nyomán próbáltak rágalomhadjáratot indítani ellene. Vélhetően a rajta segíteni akarók juttatták el ügyét Kádárhoz. Egy vadászat utáni esten úgy intézték, hogy az orvos az első titkár közelébe kerüljön. Zoltán leírása szerint a jelenet a következőképpen játszódott le: „Kádár telemerte a tányérját, már felemelte a kanalát, de elgondolkodva letette. Hosszan rám nézett - pont szemben ültem vele -, majd megszólalt:- Ide figyeljen, Zoltán elvtárs! Maguk írtak a feleségével egy könyvet. A könyv nagyon jó, én már kétszer elolvastam, és most is magammal hoztam ide, esti olvasmánynak. Izgalmas, szórakoztató könyv, leköti a figyelmet. De egy kérdésre nem kaptam választ ebből a könyvből.

Az asztal körül minden szem rám meredt, néma csönd volt.- Mi az a kérdés, Kádár elvtárs? - kérdeztem, teljesen elámulva azon, hogy lám, Évának megint igaza volt.- Az, hogy hogyan jutottak ki maguk Afrikába?- Ja? - mondtam -, hát úgy, hogy Nagy Endre meghívott bennünket.- Nagy Endre már sok embert meghívott - ingatta a fejét az öreg engem is meghívott, mégsem tudtam elmenni hozzá. Kell ahhoz némi pénz is, mégpedig valuta, nem igaz? Az meg honnan volt?- Igaz, kellett, ha nem is valami sok. Nekünk onnan volt, hogy az elutazásunk előtti nyáron öt európai egyetemen tartottam úgynevezett »vendégprofesszori előadást«: London, Párizs, Köln, Essen és Graz egyetemein, és miután ezeket jobban fizetik, mint itthon a TIT az előadásokat, összejött annyi pénz, amennyi az olcsó repülőhöz, charter-géphez kellett oda-vissza, meg némi aprópénz italra, borravalóra Afrikában.

Kádár figyelmesen meghallgatta szavaimat, a többiek pedig mereven néztek először rám, majd Kádárra, hogy mit szól ehhez.- Hát ez igy teljesen érthető és törvényes dolog! Igaz, elvtársak? - és körbe- hordozta tekintetét az asztal körül ülőkön. Néma bólogatás, halk mormogás volt a válasz.

Kádár megmerítette kanalát, és a többiek is nekiláttak a levesnek. Én pedig dobogó szívvel néztem az öreget, és nagyon hálás voltam neki, hogy ő, aki az ország vezetője, tengernyi gondja közepette is vette magának a fáradságot, hogy lezárjon egy ügyet, amelynek pletykahullámai hozzá is eljutottak, és személyesen győződjön meg arról, hogy mennyi az igazság benne.”10

Dr. Zoltán János e könyvében arról is számot ad, miként jöttek létre a politikusok vadásztársaságai: (Az Egyetértés Vt. megalakulásának huszadik évfordulóján tartott közgyűlésen az akkor már KB-titkár Németh Károly elmondta, hogy megalakulásuk előtt a „párt- és állami vezetők fegyvertartási engedély és vadászjegy nélkül, korlátlanul vadásztak az állami erdőkben”. (Másvalaki ezt így fogalmazta: „A káderek, Rákosival az élükön, szabadon garázdálkodhattak az állami