Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
88 Csicsay Alajos területeken, vadásztak nyakló nélkül.”) (...) Rácz Antal az Egyetértés keletkezéséről a következőket mondta: „Kádár kiadta az utasítást, hogy szervezetté és rendezetté kell tenni a vadászatot. Az általános vadászati rendhez kell alkalmazkodni. A jövőben a vezetők közül bárki csak úgy vadászhat, ha fegyvertartási engedéllyel, vadászjeggyel rendelkezik és tagja egy vadásztársaságnak. Ezután utasította dr. Tóth Sándort, a Földművelésügyi Minisztérium Önálló Vadgazdálkodási és Vadászati Osztályának vezetőjét, hogy tervezze meg a magas állami és pártvezetők vadászatának módját." Tóth Sándor, mint kitűnő szakember, mindent előkészített. A garázdálkodás megszüntetésén kívül Kádárnak volt egy másik, ki nem mondott, de igen célravezető szándéka is. A kulcspozícióban levő elvtársakat azzal az indokkal igyekezett becsalogatni a vadásztársaságba, hogy szellemi túlterhelés kipihenésére legjobb lehetőség a szabadban való tartózkodás, ami egyúttal kedvtelés is lehet, sőt jó, ha az, de ami mindenné! fontosabb volt számára, hogy időnként nem hivatalos körülmények között is együtt tarthassa őket. Nagyon jól tudta, hogy némelyek ki sem állhatták egymást, ami Csapiár könyvében már az utálat formáját ölti. Ez természetes jelenség minden hierarchiában. Az viszont, hogy egyes vezetők szórakozásai itt-ott orgiákba torkollottak, országszerte hírlett. Zoltán János azt írja, a két vadásztársaságban ez kizárt volt. Moldova nem tagadja, sőt meg is erősíti, hogy egyes megyei vezetőtitkárok esetében bizony előfordult ilyesmi. Konkrétan is megemlíti egyiket, másikat. Csapiár ki tudja miért, Czinegére és Fehér Lajosra keni az effajta dolgokat. Hogy Czinege Lajos mennyire beleélte magát a jólétbe és az olcsón (ingyen!) szerzett vagyon fölötti örömbe, nyílt titok volt. Zoltán Jánost ez (úgy tűnik), nem nagyon érdekelte, ő egyebek között így emlékezik rá: „Czinege Lajosról, a honvédelmi miniszterről is csak mint vadászról tudok megemlékezni, mert miniszteri tevékenységéről csupán másodkézből szerzett értesüléseim voltak. Ezek közül talán a legfontosabb az volt, hogy állítólag kiválóan le tudta faragni a szovjet követeléseket, csökkenteni a ránk kirótt fizetnivalót, a hadianyag-vásárlásokat azzal, hogy megvendégelte, megvadásztatta a marsallokat, aján-dékokkal halmozta el őket, szóval korrumpált, s ezzel tetemes összegeket tudott megtakarítani az államnak. Annyit személyesen is tapasztaltam, hogy meglehetősen féltek tőle a tábornokok, magas rangú tisztek, akikkel jelenlétemben, vadászatok során beszélt: feszes tartásban, „Miniszter elvtárs, jelentem...” kezdettel szóltak hozzá. Pletykák is keringtek róla, amelyeket valaki a rendszerváltozás korában könyv alakban is megjelentetett. (A könyv olvasásakor kicsit fürcsállottam, hogy ezt olyasvalaki írta, akit nagyon gyakran láttam feleségével együtt Egyetértés vadászházakban, bár erre semmiféle illetékessége nem volt.)12 Zoltán professzor szinte tudományos igényességgel írja le a két vadásztársaság tevékenységét, a tagok kötelességeit, a tervszerű vadgazdálkodás eredményeit, ami tetemes valutabevételt jelentett az államnak. Csapiár Vilmos könyvében többször is szerepelnek Czinege hatalmas hűtőszekrényei. Zoltán szerint a vadhúsból nagyon
