Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Polgár Anikó: „Ezeket tanullyuk mi Déák versekbe” Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai

66

Polgár Anikó

A beszéd és az írás különböző természete az erkölcsi dilemmákat is feloldja: a pudor, a szemérem ugyanis csak a szóbeli megnyilatkozáshoz társul, írásban a- zonban az amor, a szerelem győzedelmeskedik. A szerelmes Phaedrát a pudor háromszor is megakadályozza abban, hogy szerelmét szóban megvallja a férfinak: „Tér tecum conata loqui ter inutilis haesit / Lingua, ter in primo destitit ore sonus.” Úgy helyes, ha az amorhoz társul a pudor is, egymást kiegészitő ellentétek tehát, a- hogy a hozzájuk társítható beszéd és az írás: „Qua licet et sequitur, pudor est mis- cendus amori, / Dicere quae puduit, scribere iussit amor.” (Her. IV. 9-10.). Ovidius négy sorát (Her. IV. 7-10) Szathmári hat sorral adja vissza (222-227), a pudor nála „szemérmetesség” és „félelmetesség”, s a szakasz nála is egy gnómikus kijelentéssel zárul: „a szeretet nem tud szégyenleni”.

Ovidiusi motívumok. A továbbiakban a két szöveg elkanyarodik egymástól, bár a motívumokat Szathmári továbbra is Ovidiustól veszi. Szathmárinál egy közhelyes kifejezésbe („Két orczád rósái egeinek engemet”, 228) épül be az Ovidi- usnál nyilván erotikus töltetű rózsaszedés motívuma, mellyel Phaedra Hippolytus iránti szenvedélyét mintegy „első szerelemmé” stilizálja15 (Her. IV. 30): „Et tenui primám deligere ungue rosam”. (Nem véletlenül maradt ki ez a szakasz a jezsuita expurgata editio alapján dolgozó Pongrátz Gellért fordításából (1873), melyből „mindaz gondosan mellőzve van, mi a tanuló iljúság vallásossága - s erkölcsiségének megrenditése - és megvesztegetésére szolgálhatna”14). A szerelmi tűz motívuma is megvan Ovidiusnál, de nem a rózsamotívummal összekapcsolva:

digno quod adurimur igni (’méltó tűz perzsel’) IV. 33.

urimur intus, / urimur, et caecum pectora vulnus habent IV. 19-20.

A fordításban a két motívum olyan hangsúlyozott, hogy társításuk Phaedra későn éledő zsenge szerelmének kapcsán még egyszer megismétlődik:

Tejébe van gyenge szerelmem rósája,

Rád gyuladt fel elsőbb lángoló fáklyája. (234-235)

Parodisztikus áthangolás. Hogy Phaedra jellemének parodisztikus áthangolása tudatosan történik, s nem a pretextus félreértésének vagy a rosszul választott fordítói módszernek a következménye, azt az ovidiusi ötletek vígjátékba vagy inkább bohózatba illő továbbírásai, az ovidiusi retorikának alantassá való deg- radálása jelzi. Phaedra, hogy ne látszódjon bujának Hippolytus szemében, azzal érvel, hogy neki nem a természete rossz, még sosem csalta meg korábban a férjét, nem esett még folt a hírnevén:

Non ego nequitia socialia foedera rumpam:

Fama, velim quaeras, crimine nostra vacat. (IV. 17-18)