Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Polgár Anikó: „Ezeket tanullyuk mi Déák versekbe” Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai

Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai 65 reménység kifejezéssel (a szójátéknak tehát mintegy a magyarázatát kapjuk), a feltételes mondatok azonban a magyar változatban azt sugallják, hogy a levél írója egyezkedni akar (csak akkor küldök neked egészséget, ha te is küldesz nekem). Az adott szituációban persze ez a fölényes hangnem egyáltalán nem indokolt (hiszen Hippolitus nincs rászorulva arra, hogy Phaedrától „egességet” kapjon). Ovidius Phaedrája szánalmat próbál kelteni maga iránt (elveszíti az üdvét-egészségét- reménységét, ha Hippolytus nem segíti), Szathmári Phaedrája viszont fölényesen e- gyezkedik. A tény, hogy egyik magatartás sem fog célhoz érni, az legalábbis Ovid­ius esetében, nem a retorikai érvelés függvénye, hanem Hippolytus szilárd eltökélt­ségéből adódik. Szathmári Phaedrájának retorikai melléfogásait akár szándékosnak is tekinthetjük, hiszen a darabnak mondhatni Phaedra nevetségessé tétele a tárgya, s ugyanez az Ovidius-heroidára nem érvényes. A második párversből a quid epistula lecta nocebit? (mit árthat egy levél elolvasása?) általánosító költői kérdés marad el: Olvasd el, mit Írtam levelem hátára, Talám lesz szivednek vigasztalására. Perlege, quodcumque est, quid epistula lecta nocebit? Te quoque in hac aliquid quod iuvet esse potest. (2-3) Az Ovidius-levél egyik kiemelt témája (Phaedra jellemének és az ismert mitológiai történetnek az árnyalása mellett) a levélírás funkciója, az írás és a szó­beli közlés ellentéte és ennek következményei. A görög mitológia, illetve Ovidius heroidái számos példáját kínálják a levél elolvasása nyomán keletkezett bonyodal­maknak, elég csak Acontius és Cydippe, Paris és Helena vagy Phaedra és Hippoly­tus esetére gondolnunk. A szerelmes levél Amor sugallatára születik (scribere iussit Amor, Her. IV. 10), s a szóbeli és írásbeli megnyilatkozás összecsapásából egyér­telműen ez utóbbi kerül ki győztesen. A betűk titkokat hordoznak földön és ten­geren, az ellenség titkait is ezek révén lehet leleplezni: His arcana notis terra pelagoque feruntur, / Inspicit acceptas hostis ab hoste notas. (Her. IV. 5-6). A fordító mindkét idézett sort egy-egy párversbe írja szét. A földön és tengeren hor­dozott titkok nála olyan titkokká lesznek, melyeket még a Föld, a tenger és a nap se tud megfejteni. Az ellenség titkainak kifürkészése pedig még egy mozzanattal bővül: ugyanúgy fogja el ä szerető is kedvese (nyilván máshoz írt) levelét. Ezt a titkot sem Föld, sem tenger nem tudja, A nap is, ha mondja, hogy tudja, hazudja. Egy ellenség a más levelét meg nézi, Sokkal inkáb, hogy ha kedvese intézi. (218-221)

Next

/
Thumbnails
Contents