Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Kovács Győző: „Egy vers”
„Egy vers' 33 versben tetemre hívja a költő a politikai hatalmat, az erkölcsöt, az egyént és a társadalmat, direkten és áttételesen is. Persze, fordítva is igaz: Illyés Gyula verse a (zsarnoki) hatalom zsigeréig ható törekvéseit is felfedi, a nyílt és rejtett szándékokat. Visszatérve a szellemi holdudvarhoz, érdemes felvillantani a belső, morális összefüggéseket és „ráfeleléseket”. Illyés esetében ilyenekre gondolunk: az 1951-es írókongresszusi felszólalása (Az építőkhöz)-, különösen annak utolsó négy sora: „s ti gépek és ti, nők és férfiak,/ leomlanak / bálványok, trónok, égi-földi szentek,/ de nem amit a munka megteremtett”. Az 1955-ös keltezésű Bartókban a szellemi kézfogást mutatja fel: Te megbecsülsz azzal, hogy felfeded, mi neked fölfedetett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt — Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A reformáció genfi emlékműve előttben a helytállás parancsára figyelmeztet (1946-ban). „Kik »ott álltatok, nem tehetve másképp«/ mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,/ mert a langyosat kiköpi az Isten”. A Szellem és erőszak (1977-78) rendkívül közel érinti a vers, az Egy mondat... - erkölcsileg is telített mondanivalóját, bár időben távol esik attól. 1977-ben úgy tette fel a kérdést: „Miképpen kell úgy viselkednünk nekünk, a humanistáknak, a tömegelnyomás olyan barbár erőivel szemben, mint a származási és nemzeti, az anyanyelvi és nemzetiségi jogfosztás, hogy személyes magatartásunk közhasznú legyen?” „A szabadságért harcolni kell” - hangzik a válasz, azzal az árnyalással, hogy nem kell „fejjel a falnak menni”. Ennek is megvan „a stratégiája”. Egy pusztító, tekintet nélküli bőszült törekvéssel szemben „a józan ész, erkölcs és jog kívánja hát, hogy amíg az emberiség nemzeti közösségek keretében él, e nemzeti közösségek jó működése éppúgy érdek és közérdek legyen, akár a családé - amig a család is közösségi forma lesz” - vonja meg a tanulság (és tanács) mérlegét. Igaz, a Szellem és erőszak nemcsak amolyan holdudvarként fogható fel - hiszen ennek szellemi szálai messzire vezettek-indáztak. Át az országhatáron, olyannyira, hogy bizonyos romániai - uralkodó körök - nem is vették jó néven. Ily- lyést durván támadták, s ő felsőbb elhatározásra: nem is válaszolhatott. A kijelölt „párbajozók”: Mihnea Gheorghiu és Pach Zsigmond Pál lehettek. Kicsit körüljárva a szellemi holdudvart, s így közelítve a verset, a szándékot és a kimondott látleletet: akár ki is jelenthetnénk, ebben az egyetlen versben, az Egy mondat.. .-ban „benne van” az „egész” Illyés Gyula. Nem mennyiségileg, de erkölcsileg, az írói hivatást és hitvallást illetően. S mindezt a „holdudvar” írásai csak még erősítik. Vagyis: ilyen értelemben lehet a versről beszélni. Az imént egy pillanatra felvillant Izsák József neve. A marosvásárhelyi irodalomtörténész - Illyés Gyuláról írott második kötetében, 1986-ban - úgy fogai-
