Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Kovács Győző: „Egy vers”
34 Kovács Győző maz, hogy „az Egy mondat a zsarnokságról nem szocializmusellenes vers. .. .Sokak szemében, emlékében gyanús csengésű versét a szabadság, a demokrácia, a szocializmus védelmében irta a zsarnokság ellen. A legfelsőbb vezetésben ugyanis olyan politikai mechanizmus vált uralkodóvá a permanens osztályharc és a hidegháborús légkör következtében, amely a szocializmus alapjai megteremtésének történelmi jelentőségű eredményei mellett és azok ellenére súlyos károkat okozott... nem a néphatalomnak szólt, hanem személyeknek és az eszményeket meghazudtoló politika súlyos hibáinak... Nehéz megpróbáltatásokat élt át a morális ember. Az ő indulatai válnak litániás vádbeszéddé az Egy mondat a zsarnokságról című versében...” A vers, ahogy azt többen (köztük Izsák József) is megemlítették: „tényszerű megállapítással kezdődik: Hol a zsarnokság van / ott zsarnokság van... Visszatérő motívum ez a hosszú költeményben... Aztán 183 soron át bontakoztatja ki a zsarnokság fizikai, lelki, társadalmi és intim szférájának embert megalázó állapotát...” Sajátos szemszögből jut bizonyos eredményekre Aczél György, az Illyés Gyuláról elnevezett ozorai iskola felavatásán, 1985-ben: „A szocializmus vitathatatlan történelmi küldetése a harc minden zsarnokság ellen, a szabadság teljességéért. E vers miatt mégis vita támadt Illyéssel. Nem művészi értékét, nem is a hatalom elviselhetetlen torzulásaira figyelmeztető igazát vitattuk. Ez a vers azonban akkor »visszafelé« volt érvényes. A fegyverek dörgése közepette jelent meg először az Irodalmi Újság hasábjain, akkor, amikor a szocializmus legalapvetőbb vívmányai kockán forogtak - és utána is még hosszú és nehéz út állt előttünk...” (L. Jövőt mutató elődök. 1986. 161.). Nincs terünk a részletes bemutatásra; csak felvillantani tudjuk a vers hangsúlyait, szerkezetét, színtereit. S ily módon a vers elemzői, különböző oldalakról megközelitve is - közös megállapításra jutnak. Csoóri Sándor úgy látja, s megállapításai félelmetesen helyesnek bizonyulnak, hogy „az emberiség legmutatványosabb történelmi ideje” a 20. század, s „az elkövetett bűnök nagy része mesterséges bűn volt”. A kifejlődött „hatalmi rendszerek egyformán törekedtek arra, hogy az ártatlanokból csináljanak bűnöst, sőt az áldozatokból, mert az igaz bűn így rejtve maradt”. A vers társadalmi hatását illetően Domokos Mátyás jogosan teszi fel a kérdést: „...mit változtatna az Egy mondat a zsarnokságról dermesztő igazán, a »szív-némaságra« kényszerítő terror működését, külső-belső mechanizmusát kifejező vers költői és történelmi igazságán, ha ezt a verset Illyés Gyula történetesen csakugyan 1956-ban írta volna, fölszabadulva a rettenetes nyomás alól, melyet - népével, nemzetével együtt - ő is átélt, s amely őt is fuldokoltatta?” Pomogáts Béla a vers színtereit vizsgálja. Az első színtér „maga a kíméletlen, rendőri elnyomás”, a költemény kezdő szakaszai. A társadalom a második színtér: a civil társadalom megfélemlítése. „És persze - folytatja - ott van a zsarnokság a- zokban az ünnepségekben, tömegdemonstrációkban is, amelyeket a rémuralom a saját megdicsőülése végett rendezett”.
