Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Emlékezések, számadások... Fónod Zoltán beszélgetése Pomogáts Béla irodalomtudóssal
30 Fonod Zoltán * Nagy utazóként ismernek Téged ismerőseid, barátaid. Milyen élményekkel, emlékekkel élted meg mostanság az útjaidat? Igazított-e a ,.fazonon " az európai uniós tagság? Valóban sokat utazom: az Egyesült Államoktól Kínáig, Norvégiától Marokkóig jártam be a földtekét, nagyrészt a mögöttünk álló két évtizedben. Igen sok gondolatébresztő, meghitten baráti találkozás, ismerkedés emlékét őrzöm. (Tervezek is egy könyvet a közeljövőben, amely ezeknek az utazásoknak a tapasztalatait és tanulságait örökítené meg.) Szinte mindig „magyar ügyekben” utazom: Pozsonyba, Kassára, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csíkszeredára, Nagyváradra, Ungvárra, Szabadkára, Bécsbe - mindenütt vannak barátaim, mondjuk így: szövetségeseim. Legutóbb például Münchenben jártam, ahová a Pax Romana katolikus szervezet és az ottani magyar kulturális intézet hívott meg részben egy előadásra (az emigrációs irodalom magyarországi befogadásáról), részben annak kedvéért, hogy együttesen ünnepeljük meg a neves magyar történész: Borbándi Gyula kilencvenedik születésnapját. Mondhatom, igen felemelő és bíztató volt, hogy az ünnepelt milyen ékesszólással válaszolt arra a köszöntőre, amelynek megtartására engem kértek fel barátai. Utána feleségemmel Elzászban (ami kedves vidékeink közé tartozik) tettünk egy kis kirándulást. Ezt megelőzően több úgynevezett „nyári egyetemen” és egyéb konferencián, találkozón tartottam előadásokat: Tokajban (a hagyományos írótáborban), Balatonfenyvesen (a Soli Deo Gloria református szervezet rendezésében, jelen volt Erdélyi Géza felvidéki református püspök is), Győrben (a Galgóczi Erzsébetre emlékező tudományos tanácskozáson és a Radnóti Miklós-em- lékkonferencián), Szegeden és Szolnokon (ugyancsak Radnóti-konferenciákon), Fonyódon, majd Szigetváron (a Berzsenyi Társaság összejövetelén), Csongrádon (a Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlésén), Kalotaszentkirályon (az Ady Endre-napokon), Nyíregyházán, Kisvárdán és Debrecenben (könyvbemutatókon), Békésben (tanár-továbbképző tanfolyamon), a vajdasági Kishegyesen (kulturális fesztiválon), Magyarkanizsán (a vajdasági írótalálkozón), Balatonföld- váron (a Kárpátaljai Szövetség összejövetelén). A közeli napokban (ahogy már említettem) Münchenben és Elzászban jártam, most készülök Széphalomra (Sátoraljaújhely mellé, ahol tavaly nyílt meg a Kazinczy Ferenc emlékének szentelt A Magyar Nyelv Háza), az Anyanyelvi Konferencia tanácskozására, majd Kolozsvárra, az 1956-os emlékmű felavatására és Székelyudvarhelyre egy hagyományos irodalmi összejövetelre. Dolgom tehát van éppen elég - és mindemellett görgetem magam előtt irodalomtörténeti „sziszifuszként” az erdélyi magyar irodalom történetét feldolgozó háromkötetes összefoglalásomat. Az Európai Unió csak annyiban igazított ezeken a programokon, hogy most már Szlovákiába, Ausztriába, Szlovéniába utazva nem kell sorban állni a határ- sorompók előtt.
