Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás

22

Kozsár Zsuzsanna

— Lehet, hogy kicsit sokat ittam akkor - mondta tétován Lancelot.

— Valóság, amit beszélek - nézett rá szemrehányóan a lány. - Tavaszra fiad születik, Galahad lesz a neve.

Nem ellenkezni vele, gondolta Lancelot, csak nyugodtan, lassan kihátrálni, nem jönni ide soha többé.

— Mikor veszel feleségül? - úgy hangzott a kérdés, mintha támadás lenne, roham egy bevehetetlen bástya ellen.

— Nőtlenségi fogadalmat tettem - szólt tagoltan, higgadtan, hogy megértesse végre, jobb, ha Elaine kiveri a fejéből ezt a szamárságot. - Az én életemben nincs helye a nőknek.

— És Ginevrának van?

— Mi közöd hozzá! - vágott vissza, türelmét vesztve.

— Van hozzá közöm. Mert szeretlek. És a gyerekedet várom.

— Figyelj, Elaine. Felejts el. Mi sosem szeretkeztünk. Csak te csináltál valóságot abból, amire vágysz, amit nagyon szeretnél. De ez a te álmod, és az is marad. Nem történt meg, és a jövőben sem fog megtörténni.

Lancelot sarkon fordult, köszönés nélkül ment el, a kaput sem csukta be, a szél nyiszorogtatta a kaput, mintha minden csúfot akarna űzni Elaine szerelméből, olyan gúnyos volt az a nyiszorgás.

Elaine csak állt, nézett a távolodó Lancelot után, és méhében hirtelen megmozdult a gyermek.

Sporoni

este,

2000