Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Cselényi László: „Itt állunk.... e magas hegytetőn...” Alomjáték (a Semmivel, Ezra Pounddal, Rilkével és Heideggerrel)
23 Pomogáts Béla 75 éves „Itt állunk ... e magas hegytetőn...” Az idén 75 esztendős Nagy Pált és Pomogáts Bélát köszöntőm az alábbi montázzsal. Azt a két idősebb kortársamat, akiknek (legalábbis a mi, hazai kortársaimon kívül) a legtöbbet köszönhettem. S ahogy az már talán természetes, két teljesen más beállítottságú személyről van szó. Béla úr („Jönnek a Pomogátsok”) annak ellenére, hogy meggyőződéses híve a klasszikus hagyományoknak, a legértőbb elemzői közé tartozik az avantgárd művészeknek (lásd „Változatok az avantgárdra” című könyve mottóját), „...s azon munkálkodott, hogy a magyar kultúra felzárkózzék az európai irodalom és művészet korszerű irányzataihoz, törekvéseihez”. Nagy Pál meg, persze („Palikám!”) a legavantgárdabb irodalmi-müvészeti-filozófiai irányzatok legmeggyöződésesebb híve) „ikertestvérével”, az ugyancsak párizsi és Magyar Mühely-es, ma még csak 73 esztendős Papp Tiborral egyetemben. E sorok szerény írója pedig (két szék között a pad alatt?) több évtizede immár azon fáradozik, hogy mindkét kortársának elnyerje a nagyrabecsült jóindulatát. Az ő köszöntésükre itt közölt montázsrészlet (ahogy eddigi köteteim is) ezért ilyen kétarcúak, hagyományosak is, meg poundosok, heideggeresek is. Csak remélni merem, hogy mindkét jubiláns tetszését elnyeri. Cselényi László Álomjáték... (a Semmivel, Ezra Pounddal, Rilkével és Heideggerrel) (Részlet) I Itt állunk ím e magas hegytetőn és akkor a bárkákhoz le a partra a por pedig fekszik a szakadék MIKÉNT A FÉNY MELY A SOKFÉLE SZÍN FELÉ FORDUL NEM LÁTJA A FÉNYT a színésznő a színen megjátsza a szüzet hogyha kiáltanék ki hallana meg engem évezredek mezsgyéjén kétezerben
