Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás

Menekülés (1)

21

Kisvártatva bejött hozzám apám. Látta a vért az összegyűrt, izzadságfoltos lepedőn, elégedettség ült ki az arcára.- Ügyes voltál, Elaine - mondta, és bevágta az ajtót.

Gyerekes próbálkozás

„ Ó, te drága, hadd nyíljak néked. ”- Gyerekem lesz tőled - mondta Elaine.

Lancelot tűnődve nézett rá. Kedves kis csibe ez az Elaine. Abban a korban van, mikor ábrándoznak a lányok, terhességről, házasságról. Mostanában néha beugrott ide a szíves vendéglátás reményében, hát nem csoda, hogy hozzá kapcsolódnak a képzelgések. Ezentúl majd ritkábban jön, nehogy végleg megzavarja Elaine fejét.- Elveszel feleségül?

Elmosolyodott erre a naiv kérdésre. Mennyire gyerek még! Egy nő sose kérdezne így, ilyen egyenesen, merészen, kendőzetlenül, hanem hagyná érlelődni a gondolatot, és meghagyná a férfit abban a hitben, hogy ez az ő döntése, neki jutott eszébe. De Elaine kamasz még, keveset tud erről, játszik csak.- Aranyos kis virág vagy - mondta Lancelot, mert hirtelenjében ez tűnt a legjobb válasznak.- Fiút fogok szülni neked. Elveszel feleségül? - makacskodott Elaine.- Nem szándékozom nősülni a közeljövőben - mondta egy árnyalattal keményebben.- És a gyerekünk?- Majd ha itt lesz az ideje, lesz gyereked is. És egy férjed, aki szeret, és téged választott. Most még csak ábrándozol. Kedves szokás, de ne keverd össze a valósággal.

Elaine csak nézte öt konokul, nem lehetett szabadulni attól a perzselő szempártól. Valamiféle eszelősség volt a tekintetében, mintha mindenre képes lenne egy rögeszme védelmében.-Velem töltöttél egy éjszakát, mikor először jártál nálunk. Apám megbüvölt, hogy megkívánj, hogy a szerelmednek higgy. Ginevrának szólítottál - mondta Elaine sietősen, mint aki tehertől szabadul. - Akkor fogant a fiú, akivel viselős vagyok. A kerekasztal legdicsőbb lovagja lesz, ez állt a jövendölésben.

Lancelot rémülten nézett rá. Ennek a lánynak megbomlott az elméje. Régi legendákat rángat elő egy téveszme alátámasztására, olyan erősen él az álomvilágban, hogy már elvesztette minden valóságérzékét. Talán Merlint kéne elhívni hozzá, olvasson rá, vegye le róla a rontást.- Kérdezd meg Merlint! - mondta Elaine, és Lancelot összerázkódott. Olvas a gondolataiban ez a lidérc. Ginevra nevéről sem tudhat máshonnan, csak abból, hogy belelát az agyába, a szívébe, abba a belső zugba, ahol őrzi Ginevra képét mindenki elől.