Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás
14 Kozsár Zsuzsanna az éjszakában egy nagy ház felé, hátra-hátra les, követi-e valaki. Nyugtalan, többször összerezzen, mintha tilosban járna, de azért megy, csak megy előre, már a kapunál jár, már a házban, a lépcsőn, a folyosón, most belép egy szobába, ahol csak egy kandalló fénye ad némi világosságot, de így is látni, hogy nincs bent senki, csak egy bölcső van ott, a bölcsőben egy csecsemő, Viviane odalép, óvatosan felemeli, kisurran vele, most, most még közelibb a kép, ugyanaz a csecsemő a tó alatti világban - és Lancelot belebámult saját gyerekarcába.-Te... elhoztál valahonnan. Elloptál engem. Honnan? Miért?- Artus király udvarából. Az apád csak annyi idős volt, mikor születtél, mint te most. Testileg már férfi. Lelkileg még éretlen.- Az apám? - dadogta Lancelot.- Az apád, a király.- Artus... - suttogta Lancelot, és ökölbe szorult a keze.- És anyám? Ő csak úgy hagyta, hogy elvigyél?- Nem élte túl a születésedet.- Akkor is... akkor is... mért kellett, mért nem hagytál ott, és mért küldesz most vissza?- Láttam a születésedet. Megkívántalak, gyerekre vágytam.- Ez... ez nem igaz! - ordította Lancelot. - Mi vagyok én? Egy tárgy, amit csak úgy zsebre lehet vágni? Csak úgy el lehet vinni? Rákényszeríteni egy másik létformát, az életet a tó mélyén? És apám? 0 mért nem próbált megtalálni?- Nem tudott rólad. Most sem tud, és soha nem is tudhat. A külvilág szemében a Tó Hölgyének fia vagy, Lancelot du Lac, és az is maradsz mindig.- Mért kellett, mért kellett ezt megmutatnod?- Hogy ne akarj többet itt maradni - suttogta Viviane. - Lovagnak születtél, az udvarban a helyed.- Te meg csak úgy kölcsönvettél tizenöt évre, mi? Most meg meguntál, hát elzavarsz, majd lopsz magadnak egy másik gyereket, egy újabb csecsemőt, mert én már kinőttem a bölcsőből, igaz, anyám?- El kell menned, mert férfi vagy, és én kívánlak - mondta a Tó Hölgye. Lancelot égő szemmel nézett rá, megüti vagy megerőszakolja, vagy megöli... Aztán nyelt egyet, sarkon fordult, és elment. Ginevra naplójából „ Itt vár a mámor. ” Március 2. Sosem gondoltam volna, hogy Camelot ennyire unalmas hely. Egész nap az udvarhölgyek között kell lennem, hallgatnom együgyű pletykáikat, miközben térítőt hímeznek, vagy sétálgatnom kell a kertben, persze csak a megszabott ösvényeken, sehol egy erdő, egy bozót, egy váratlan szakadék, minden olyan megtervezett, szimmetrikus és ésszerű. Esténként órákig tartó lakomák a királlyal
