Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás
Menekülés (1) II A szellemek alaktalan füstből hosszú szakállú öregemberekké változtak. Hárman voltak. Az elsőnek haja mint a hó, szakálla a melléig ért.- Én adom neked a kutat, melynek vize életet ad, sebet forraszt. Varázskút ez a kunyhód mellett, ahányszor vizére nézel, jövőt látsz majd a tükörképed helyett. A második öregember haja mint a tűz, szakálla a térdét verdeste.- Én adom neked változó alakjaidat. Három agyagfigurát kapsz, bármelyikbe átköltözhetsz, alakot válthatsz, hogy könnyebben kergethesd az embereket sorsuk felé. Lehetsz agár a palota udvarában, őz az erdőben, fiatal leány a faluban, mindig önmagad maradsz, a halhatatlan varázsló. A harmadik öregember haja mint az éj, szakálla a földet seperte.- Én adom neked a boldogok szigetét, ahová választott halottaidat küldheted. Te magad bármikor megpihenhetsz majd ott, Avalonban, meghalás nélkül, újjászületés nélkül, mert te kortalan vagy, és ha lemondtál már az emberek sorsáról, ott maradhatsz örökre Avalonban. De az az utolsó döntésed lesz. Addig még hosszú utat teszel meg, melynek végén ott a szent grál, az isten kelyhe, emberi sorsokat kell úgy szőnöd-fonnod, hogy a Grál-lovag megtalálhassa a kelyhet. Akkor vár majd a beteljesülés és Avalon szigete.- És ha nem akarom? Ha nem akarom ezt az egészet?- Akkor a gonoszság eluralkodik a földön, és minden világok elpusztulnak - mondta a rőt szakállú.- És még ti beszéltek döntésekről! - háborgott Merlin. - Hát van választásom?- Nem te választod a feladatot, a feladat választ téged. Mert a képességeid szerint erre vagy alkalmas. Csak te vagy alkalmas rá, varázsló - mondta a hófehér hajú.- Minden idők legnagyobb varázslójának születtél - szólt a fekete, aztán újra füstté váltak mindhárman.- Isten veled - szóltak a hangok, és Merlin érezte, egyedül maradt, életében először volt igazán és reménytelenül egyedül.- Isten velem. Meg a sátán - morogta, aztán visszafeküdt aludni. Szarvas „ Balgán estél a kezembe most. ” Az üldözött vad bemenekült a sűrűbe, Artus utána, vágtában. Kísérői lemaradoztak, de ő csak hajszolta tovább a szarvast, nyugtalan ifjú vére trófeát kívánt, a becserkészés, elejtés örömét. Egy darabig tudta még követni az állatot, aztán nyomát vesztette, és ott maradt egyedül az erdőben. Nem esett kétségbe, tudta, néhány mérföldre van egy zárda, legfeljebb annak vendégszobájában elalszik, ha nem tér vissza időben a palotába. Csak a nyomot találja meg újra, messze még az éj, ráér a szálláshellyel törődni szürkületkor. A vad a fontos, mindennél fontosabb.
