Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás

12

Kozsár Zsuzsanna

Megzörrent a bokor, Artus felajzott nyíllal várta a szarvast.

Egy lány állt előtte.

Azt hitte, a szeme káprázik, de a látomás nem tűnt el, akárhányszor nézett oda, nem vált délibábbá. Fiatal lány volt, aligha több tizennégy évesnél, a novíciák ruháját viselte.

Annyira képtelenül hatott ebben a környezetben, hogy Artus, bár régóta király volt, és sok furcsaságot tapasztalt eddigi életében, nem tudott szólni.- Ments meg, lovag! - mondta a lány.

Artus szó nélkül odaléptetett, maga elé emelte a nyeregbe.- Ki vagy te, és hogy kerülsz az erdőbe? - kérdezte végül.- Morgan le Fay vagyok - mondta a lány.- Hol vannak az üldözőid?- Flamarosan itt lesznek, ha nem sietünk. Van itt a közelben egy kunyhó, ott elbújhatunk előlük.

Artus egy csapásra elfelejtette a szarvast. A puha, hajlékony lánytest, szorosan hozzásimulva, már felébresztette vágyát, a kunyhó említése csak még jobban tűzbe hozta, természetesnek vette, hogy megkapja jutalmát hölgye megmentéséért. Habár ha novícia... ezt azért tisztázni kell.

A kunyhó valóban ott volt, furcsamód Artus eddig sosem látta ezt a házikót, pedig azt hitte, ismeri a saját erdejét. Bent Morgan le Fay egykettőre tüzet gyújtott, és harapnivalót varázsolt elő, a jóllakott Artus végigdőlt az ágyon, és másra sem vágyott már, csak hogy meglovagolja őt ez a fekete hajú, semmiből előjött leány.- Vetkőzz! - vetette oda neki, de ő maga nem mozdult, csak nemi szervét tette szabaddá.

A felmeredő hímvessző láttán Morgan elégedetten mosolygott.- Igen, igen, tégy magadévá - suttogta, és már meztelen volt, a következő percben pedig ott térdelt Artus fölött. Szűz volt még, ám furcsamód tapasztalt, mintha már születése pillanatában ismerte volna a szerelem összes titkát.

Artus már régen nem érezte magát ilyen jól.

Aztán Morgan felöltözött.- Meg sem kérded, ki vagyok? - kérdezte Artus kicsit megbántottan.- Azt hiszem, tudom, ki vagy, megismertelek a kardodról, te vagy a király, Artus király.- Okos vagy, Morgan le Fay. Most már elárulod, ki elől menekültél egyenesen az én karomba?- Azok elől, akik apácává akartak tenni - legyintett Morgan, hangjában megvetéssel. - De most már lekéstek erről a balga szüzek, mert én már nem tartozom közéjük, elkövettem a jóvátehetetlent. És kiválasztottam hozzá a legelérhetetlenebb férfit ezen a földön. Ha a szüzességem elvesztéséért bocsánatot is nyernék, ezért az egyért kárhozottnak fognak látni, és nem kényszerítik rám azt a ronda fekete ruhájukat meg az önmegtartóztató életüket.