Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - Juhász Ferenc: Kristály-súly szívverésű ember-világítótorony? (vers)

4

Juhász Ferenc

Ki vagy te Barátom?

Nemcsak az, aki voltál.

Hiába jajgatok, belátom.

Hiszen csak az vagy, amit szóltál!

Emberkönny-sós titok-óceán Radnóti Miklós.

Oceánsós bánat, halál-öröm, élet-temető, mennyei tető,

tizenegyezer-méter befele-láz

só-súlya megváltó mély-virág titok-varázs,

zárt özönlés, lágy ringás, nehéz zokogó víz-lobogás,

akiben áldozat, kárhozat, bűn, éhség, párduc-ragadozás,

halottak lombhullása óceán-alja vak avar,

átkozat, kárhozat, korhadás, rothadás,

sivár dülledt izzás: szemgolyó-parázs,

aki mégis tükre vagy a rád néző csillag-téboly éjszakának,

aki örökké teherbe esel mégis,

magzatvizedben nyüzsög a halál és a remény is

millió alakú titok-alak,

takonylepedő lengés óriás, öldöklő fény-salak, lámpa-barlang-száju szörny-dobozok, világító üstökös-halak. Mert te vagy a megmaradás, megszületés,

örök ringatás, befejezhetetlen temetés, kikezdhetetlen boldog anyaméh, végzet-teremtés.

Az áldozat és az áldozati kés,

örökös bánat-aratás, boldog szent megfeszülés.

S úgy állsz ki könny-vízesés önmagadból:

a körötted tenyésző só-súlyú végtelen habból,

a titok-óceán élet-ravatalból,

mint Isten szívébe döfő iszonyat-fényszigony

világítótorony.

(Megjelent a Tiszatáj című folyóiratban)