Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Fónod Zoltán: Ötven év ...
Fonod Zoltán melyek a két világháború közötti időszakban jelentek és szűntek meg Cseh/szlovákiá- ban. Gondoljunk csak a polgári humanista és internacionalista Tűzre, „az egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratára”, ahogy Gömöri Jenő Tamás nevezte lapját, vagy Barta Lajos folyóiratára, az Új Szóra, és Fábry Zoltán lapjára, a szektás túlzásoktól sem mentes kultúrpolitikai folyóiratára, Az Útra. Említhetjük azonban a konzervatív vagy jobboldali beállítottságú kezdeményezéseket is, így az Új Auróra nevű almanachot (1922-1932) a Toldy Kör kiadásában, mely (irodalmi mércével mérve!) a dilettantizmus mintapéldányának számított, vagy a Prágai Magyar Hírlap kiadásában megjelent Képes Hét (1928-1932) című mellékletet, mely két évig jelent meg önállóan. Említhetnénk a Magyar Figyelőt (irodalmi, kulturális és tudományos értekezéseivel; 1933-1935), az ellenzéki pártok kiadásában megjelent Új Szellem című kultúrpolitikai szemlét (szépirodalmi anyagot nem közölt; 1936-1938), vagy a konzervatív szellemiségű Magyar Minervát (1930-1939), mely ezekben az években a leghosszabb életű irodalmi, kritikai folyóiratnak számított, illetve a tiszavirág-életű Tátra folyóiratot (1937. július—1938. június), mely jobb sorsra érdemes lapként indult, az ellenzéki pártok kíméletlen politikai aknamunkája azonban elgáncsolta. Az Irodalmi Szemle létrejötte függvénye volt azoknak a megváltozott társadalmi és politikai viszonyoknak, melyek megjelenését elősegítették. Gondolunk itt a kisebbségi sorsból a nemzetiségi státusba lépett csehszlovákiai magyarság helyzetére 1948 decembere után, meg azokra a (külső, elsősorban magyarországi) politikai viszonylatokra, melyek, ha tízéves késéssel is, de kikényszerítették az irodalmi folyóirat kiadását, majd számontartották folyamatos megjelentetését. Ily módon azt is mondhatjuk, akárcsak a kisebbségi oktatásügy és a sajtórendszer kialakítása terén (1948-1952, illetve 1956 után) a politikai hatalom kénytelen-kelletlen számolt a „vigyázó szemetek Budapestre vessétek” politikai kényszereivel, következésképpen a konfliktusos helyzetek elkerülésével is. Az Irodalmi Szemle megjelenése ily módon a kialakult társadalmi és politikai viszonyok szükségszerű következménye volt, még akkor is, ha a folyóirat alapítása nem hullott mannaként az irodalom művelői és az olvasók ölébe. Az 1948 decemberét, a szabaddá vált magyar szót (az Új Szó megjelenését) követően a kiadott lapok között említhetjük a Fáklya című havilapot (1951-1956 között), mely a kultúra és közélet különböző területeit vállalta fel. Hét címmel (1990- től A Hét; 1956 december-1995 május) megjelent kulturális képes hetilap a Fáklya örökébe lépett, a Csemadok KB kiadásában jelent meg, s elődéhez hasonlóan vállalta az irodalmi alkotások megjelentetését is. A Hét jellegénél fogva azonban nem tudott eleget tenni azoknak az elvárásoknak, melyeket a fejlődő, szerveződő irodalmi élet igényelt. Az a tény, hogy a két világháború közötti magyar írók, értelmiségiek nagy részét is kitelepítették, azt eredményezte, hogy a korábbi korszak írói közül alig maradtak „mutatóba” néhányan. A magyar kulturális és irodalmi élet megszervezése így jócskán a fiatal nemzedékre hárult, akiknek egy része korábban (menekült diákként, vagy egyetemistaként) Magyarországon tanult, s mivel 1950 után nem folytathatták (útlevél nélkül) külföldön korábbi tanulmányaikat, szülőföldjükön keresték az érvényesülés lehetőségeit.
