Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
A Prágai Tavasz és 1968 Európában Novotny köztársasági elnök és pártvezér diktatórikus politikája ellen, mégpedig az Alexander Dubcek megfogalmazta „emberarcú szocializmus" igézetében. Lengyel- országban 1968-ban az „ értelmiség” lázadt anélkül, hogy a többi társadalmi réteg támogatta volna. A Szolidartásnak itt csak 1980-ban sikerült csatát nyernie. Magyarország az 1956-os forradalom és megtorlások után a „puha diktatúra” éveit élte és az új gazdasági mechanizmus lehetőségeivel barátkozott. Az előzmények mögött, persze ott találjuk az 1953-as lengyelországi válságot, s az 1956-ban eltiport magyar forradalmat is. Es a „megosztott” világ realitásait, melyet Bronislaw Geremek lengyel történész úgy jellemzett: „ 1968-ban az emberek még hittek abban, hogy a szocializmus megreformálható * 1968 Prágai Tavasza után, ha nehezen is, de Szlovákiában is megmozdult a világ. Az 1945 utáni üldözés, meghurcoltatás, kitelepítés és lakosságcsere, egyszóval: a nagy félelmek évei után ezekben a hónapokban hihetetlen bátorsággal magára talált a kisebbségi magyarság is, hogy a jog asztalánál kivívja a helyét. Negyven év múltán, amikor a régi kínok/gyötrelmek már felejtődnek, s a rendszerváltást követően egy új életforma lehetőségei, az Európai Unió képviselte „emberarcú kapitalizmus” igényei, elvárásai szerint próbáljuk rendezni az életünket, mi a tanulsága — Ön szerint! — ezeknek az éveknek? GÁL SÁNDOR: - Azt hiszem, az egykori „nagy félelmek” helyét a „kis félelmek” láthatatlan, ám döbbenetesen sűrű szövésű mikrohálója borítja be. A politika, a gazdaság, a kultúra stb. látszatszabadsága mára lényegében felszámolta azt a maradék nemzetiségi immunrendszerünket, amely korábban - éppen a „nagy félelmekkel” szemben - a szlovákiai magyarságot még képes volt egységként megtartani. A benesi feldarabolási stratégia ma is él, sőt virul, alkotmányos rangra emelve, s ebből egyértelműen következik, hogy mi ma sem vagyunk egyenrangú állampolgárai sem Szlovákiának, sem az Európai Uniónak. Aki erről másként vélekedik, emlékezzék arra, hogy ma is érvényben van a Kassai Kormányprogram, de megidézhetem a másik oldalról például 2005. december ötödikét is... CSÁKY PÁL: - Az Európai Unió jövője szerintem nagyrészt nyitott, ugyanis egy történelmi kísérletről van szó. Ez a világtörténelem első olyan államok fölötti kezdeménye, amely nem birodalom. Nincs hadserege, nincsenek egyéb hatalmi szervei- az önkéntessége, a közös érdekek tudatosításán és a józan ész szabályainak betartásán alapul. Én azért támogatom az EU eszméjét, mert sokkal jobb békében élni egymással, mint háborúzni. Kérdéses azonban, hogy egy ilyen laza demokratikus filozófiára épült szerkezet kiállja-e majd a történelem próbáját. Gondoljunk csak a srebrenicai vérengzésekre vagy a volt Jugoszlávia területén megvalósult polgárháborúra. Gondoljunk arra, hogy mondjuk a holland kék sisakosok ott álltak és nézték az egészet. Európa elpuhult, az igazság az, nincs jövőképe, s a volt Jugoszlávia területén is a 20. századi alapparadigmának kellett megvalósulnia: jönnie kellett az amerikai hadseregnek és megállítani az embertelen vérengzést.
