Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
ANKÉT Azt is látni kell, hogy az európai társadalom ma a világ leginkább jóléti társadalma. A világon sehol nem élnek az emberek olyan jól, mint Európában, s Európa polgárai sem éltek még ilyen jól tömegesen a történelem folyamán. A kérdés az, merre vezet Európa útja a jövőben, hiszen elöregedőben és kulturális szempontból visszaesőben van. A globalizált viszonyok azt eredményezik, hogy egyre gyorsabban jönnek fel a világ egyéb társadalmai - Kína, az Egyesült Államok, az arab világ, India, s mit tud egyáltalán megőrizni Európa a jelenlegi fejlettségéből. A jelenlegi elpuhult módszereivel a jelek szerint egyre kevesebbet (a kételkedőket arra kérem, legyenek szívesek megnézni, hány terméken található egy átlagüzletben pl. a Made is China felirat). Száz év múlva Európa képe teljesen átrajzolódhat, beleértve a jelenlegi határokat is. ÚJVÁRY LÁSZLÓ: - Augusztus előtt érdekesen alakult a cseh-szlovák viszony. A szlovákok megfogalmazták elképzeléseiket az egyenjogúság elvei alapján. A sok nézeteltérés és kemény vitákból eredően a mi magyar nemzetrészünk is egyenrangú államalkotóként és egyenlő állampolgárként elvárta a neki kijáró jogait és követelte méltó helyét a várható demokráciában. Elege volt a másodrendű polgárrá degradáltságból. Elvárásokat és törvényességeket fogalmazott meg, és különféle tanácskozásokon terjesztette elő az illetékes szerveknek. Mert ekkorra már a szlovák-magyar viszony is érdekesen alakult. Az érdekes szót azért használom, mert a szlovákság harcolt a maga jogaiért a cseh intézményrendszerben, velünk kapcsolatban ugyanakkor nem akarták méltányolni ugyenezt. Pedig mi csak az igazságunkat, az életünket, a jövőnket kerestük. Az itt élő más nemzetiségű ember az ország eseményeit nemcsak polgárként élte (éli) át, hanem magyarként (cseh, ruszin, német, romaként) is, és felteszi a kérdést: jó ez nekünk? DUBA GYULA: - A 20. század tanulsága, hogy az emberek-emberiség „együttgondolkodásához” hiteles eszmék szükségesek. Adott történelmi helyzetünkben a társadalom „emberarcúsága” olyan eszmény lehetett, amely szükségesnek és követendőnek bizonyult, s olyannak tűnt fel, amiben lehetett hinni! Ebben a kérdés másik felére adható válasz is benne van. Az EU kínálta új szervezettség, az egységes Európa létformája politikai-gazdasági-hatalmi tervekre, célokra épül. Ahhoz képest, mennyi kulturális - nemzeti és etnikai -, emberi különbözőséget kellene integrálnia, az eszmei harmonizálása és morális kidolgozottsága és indokoltsága szegényesnek tűnik fel. Gazdasági méretei impozánsak, hatalmi konstrukciója törvényszerű, ám a szellemi igazságai és történelmi szükségszerűségének indoklása hiányzik. Mintha az eszmék alkonyának a korát élnénk! Pedig éppen a fokozódó hitetlenség és szkepticizmus tenné szükségessé őket, legalábbis támpontok, fogózók lehetnének, amennyiben az emberiség még képes bizakodni és hittel tekinteni jövőjére! KISS JÓZSEF: - Meg vagyok győződve, hogy a tanulság elsősorban az illúziók csábításának elkerülésében és beidegződéseinek leküzdésében rejlik. Emlékezzünk csak vissza, hogy a rendszerváltást követő hetek eufóriájában mennyire hatalmába
