Irodalmi Szemle, 2008

2008/6 - Hogya György: Meg nem írt esszé a magyar bujdosókról (esszé)

folytatta közvetlen egyszerűséggel Márk. — De én láttam, és olvastam a könyvet, amelyben Magyarország „jövője” volt megírva. Ott volt a két világégés, és szerepel benne egy dátum, amely nagyon közeli ahhoz, hogy igazolja, amit mondok.

— Miféle dátum?

— A dátum, amely a magyarok újabb — bár nem az utolsó — tragédiáját jelzi: 1956.

Akkor 1948-at írtunk.

Ismét meg kell szakítanom a történetet — amelyet ugye elmondhatatlannak tartok. Miközben József gróf emlékeit rendezgetem, s naplója lapjain is átsüt Márk iránti barátsága, kissé kellemetlen szembesülnöm Porphyriusom örökös csipkelődésével. Azt kell megállapítanom, hogy képtelen megbirkózni az élet és a történet rejtett üzeneteivel, nem látja a magyar társadalom örökös és riasztó — talán végzetes

— megosztottságát, s ez egyfajta hiányérzettel árnyékolja be azt a tudatot, hogy általa önmagamban élhetem meg önmagamat.

Ugyanakkor látszólag egészséges gondolkodása, képessége, hogy felette álljon az ösztönöknek és a nemiség kétes és olykor kétségbeejtő kényszerének, valamint tudálékosan meggyőző modora feltölti a lelkemet, és boldog elégedettséggel térek be a kettős tudat által sugallt megoldások menedékházába. Mivel Porphyriusom úgy teszi mindezt, mintha valaki más lenne, holott neki kellene tudnia a legjobban, és be kellene vallania, honnan ered, hiszen minden különbözőségünk ellenére ugyanazt a kort, teret és időt töltjük ki... Mentségemre hozom még fel, hogy én nem kétségbeesetten kapkodva, mindennapi penzumomat teljesítve írok, hagyom, hogy mondandómat megérlelje a magány. A szenvedés — amit olykor saját magamnak okoztam — megtanított csendben megérlelni az írást, amely a hosszú hallgatás után gyorsabban szökken szárba, mint a nap nap után kényszeredett gondolatok halmazának gyümölcse. Tehát — véleményem szerint — aki azt állítja, h- ogy írását minden előzetes elmélkedés és fáradság nélkül jegyezte le, annak fogalma sincs az előtte lévő hallgatás hatalmáról. („ Seul le silence est grand: tout le reste est faiblesse.— Csak a csend nagy, és gyengeség a többi. ”)

— Azt mondod, hogy Márk 1948 nyarán egy titokzatos könyvben megírt jóslat alapján megjósolta 1956 eseményeit? — kérdezte mosolyogva-hitetlenkedve a felesége.

— így történt, drágám. Számomra akkor mindegy volt, létezik-e az a bizonyos könyv, és a jóslatát, aminek igazáról csak később, 1956-ban, itt Ausztráliában győződhettem meg, nem is vettem komolyan, nekem tetszett, ahogyan Márk hitt benne. És bár egyébként életem legrégibb kísérője a célzatosságok, a titkos összefüggések keresése, be kell vallanom — a jóslat komolysága mellett —, nekem a hite jobban imponált.

Érdekes módon később, mikor szétváltunk, én mégis inkább Márk küldetéséMeg nem írt esszé a magyar bujdosókról