Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Királymeztelenítés felsőfokon (Juhász János Pókhálóban című regényéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Királymeztelenítés felsőfokon (Juhász János Pókhálóban című regényéről) „Bosszankodni szeretnék, de nevetni vagyok kénytelen ” - jegyzi meg a Pókhálóban című regény egyik szereplője, a két világháború közötti politika szereplőiről elmélkedvén (konkrétan éppen a magyar külpolitikával kapcsolatban), s ezzel a mondattal tulajdonképpen a szatíra egyik alapvető tulajdonságát fejezi ki, mely a keserű humorban nyilvánul meg. Juhász János Pókhálóban című müve, mely 1956- ban jelent meg először, s melyet a Madách-Posonium Kiadó most, több mint ötven évvel az első megjelenés után újra kiadott, első pillantásra tökéletesen megfelel a szatíra kritériumainak. Konkrétan politikai szatíra, mely a két világháború közötti csehszlovák közélet viszonyairól rántja le a leplet, s mutatja be kíméletlen realizmussal a korabeli Közép-Európa vezető államának visszásságait, melyekről a történelemkönyvek általában szemérmesen hallgatnak. A Pókhálóban szerzője lelkes buzgalommal igyekszik elénk tárni Masaryk, Benes és Hlinka országának árnyoldalait, s közben tanúbizonyságot tesz nem elhanyagolható írói kvalitásairól. Senki ne csodálkozzon azonban, ha a Juhász János név mint egy csehszlovákiai magyar író neve ismeretlen lenne előtte: ahogy a könyv utószavában olvashatjuk, a legelismertebb irodalomtörténészek is zavarban vannak a Pókhálóban című regény szerzőjét illetően, egyesek egy Ján Hvozdík nevű nyelvésszel, politikussal, tanárral azonosítják, akinek életútja meglehetősen regényes: a mai Szlovákia területéről (Zemplénből) indul, a kassai premontrei gimnáziumban érettségizik, Budapesten végzi el az egyetemet, majd megjárja a csehszlovák parlamentet is. Később Erdélybe, majd Budapestre költözik, végül Ausztriában köt ki, és itt is hal meg, 1956-ban, tehát abban az évben, amikor egyetlen (?) regénye megjelenik Budapesten. Ami a Pókhálóban című művéből egyértelműen kiolvasható, hogy szerzője a „boldog békeidők” neveltje, aki nem vesztette el a hitét valamiféle ideális igazságosságban. Ezt mutatja a csehszlovák politikusok pénzéhségét ostorozó, a soviniszta-nacionalista eszméket támadó magatartása, illetve a paraszti életforma iránti egyértelmű rokonszenve. Bosszankodni szeretnék, de nevetni vagyok kénytelen - adja egyik figurája szájába a tételes mondatot Juhász János, ám a regény olvasása közben kitűnik, hogy bármennyire is igyekszik, olykor mégis a bosszankodás felé hajlik a mérleg. A Pókhálóban című regénynek mint szatírának egyik legproblematikusabb tulajdonsága az aktualitás kérdésében rejlik. Már első megjelenésekor, 1956-ban sem volt igazán aktuális, hiszen a benne tárgyalt korszak addigra többé-kevésbé történelemmé vált, s az 1956-os közép-kelet európai viszonyok közepette, azaz a diktatúra sűrűjében aligha tűnhetett különösebben szörnyűségesnek a masaryki Csehszlovákia demokráciája, még a maga minden visszásságával együtt sem. A második kiadás megjelenésének idején pedig aktualitásról esetleg csak közvetetten beszélhetünk.
