Irodalmi Szemle, 2008

2008/5 - E. Fehér Pál: Magyarok és románok 1956 és 1989 között (Jegyzetek Földes György könyvéről)

E. Fehér Pál

Magyarok és románok 1956 és 1989 között

{Jegyzetek Földes György könyvéről)

Nem állítható a valóság súlyos megsértése nélkül, hogy a magyar történettudomány ne vállalná gyakran, gyakrabban, mint bármikor korábban a nehéz témák feldolgozását. Sokszor ugyan a napi politika provokációjának engedve, ám akkor sem „a politika szolgálójaként” működve, leginkább azonban a társadalmi igénynek engedelmeskedve, amely a modem nemzeti önismeret elengedhetetlen feltételének tartja - helyesen - a tisztánlátást, a hiteles adatok megidézését a múlt ügyeiben is. Anélkül, hogy szemlézném azokat a történettudományi munkákat, amelyek jeles teljesítményei a múltidézés legendamentes folyamatának (ez nem is az én hírlapírói kompetenciám), bizonyosnak tűnik: Földes György impozáns terjedelmű és appará- tusú, 560 oldalas monográfiája (Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés, 1956- 1989, Napvilág Kiadó, Budapest) ebben a sorban kiemelkedő jelentőségű és minőségű teljesítmény. Félreértés ne essék: kapcsolattörténeti monográfiák, aktuális kérdésekre válaszadást próbáló müvek korábban is jelentek meg. Két könyvre feltétlenül emlékeztetnék. Gaál Gábor Korunkjának egykori dolgozótársa, Szenczei László még a párizsi békeszerződés aláírása előtt adta közre a Román-magyar kérdés című könyvét. Bizakodással, hogy a múlt lezárult... 1948-ban jelent meg Makkai Sándor, hajdani kolozsvári református püspök és író fiának, a kiváló történésznek, Makkai Lászlónak a Magyar-román közös múlt című munkája, amelyet Rákosiék gyorsan zúzdába küldtek és csak a rendszerváltás táján jutott el az olvasókhoz. Földes György műve nem a kapcsolattörténetre helyezi a hangsúlyt, hanem a politikatörténet céljait követi, igen széles körű kutatások alapján. A kortárs szemszögéből is.

Azért is jelentős ez a könyv, mert múltunknak ez a szegmense valóságos terra incognita, keveset tudunk a román-magyar kapcsolatoknak erről a hatvan évéről, holott az egyik legsötétebb szakasza volt a két nép együttélésének, következésképpen a legendák bő termést hozó talaja lehetett. Azért is fontos Földes György munkája, mert feltárja és dokumentálja a Kádár-korszak párt- és állami diplomáciájának működését, amelynek óriási szerepe volt abban, hogy a román nacionalizmusnak állandóan számolnia kellett céljai bármily durva megvalósítása közben olyan tényezővel, amely megakadályozni ugyan nem volt, nem lehetett képes egyes intézkedéseket, nem módosíthatta a román politika fő irányát, ám Ceau?escu számára állandó nemzetközi botrányok lehetőségét jelentette, amelytől, persze, roppant módon féltek. A ro