Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Bodnár Éva versei (Egy gondolat, Magyar szó, Nő vagyok..., Mennyit érek?, Próbatétel? Viharban, Mi vár a túlsó parton?, Idő)
Bodnár Éva versei Az ég szeme hol fekete, hol keserűn zöld, mint az epe. Már esik is, és vetkezik az őszi lomb. Itt van megint és ránk tekint a szürke táj Bár a lelkünk tavaszra vár. Mi vár a túlsó parton? Sok kedves ember, rokon, jó barát indult már útnak, lakik odaát. Akik miatt az ittlét fájdalom, de mi vár ránk ott, a túloldalon? Mert vágyakozva mennénk - sokszor érzem én is - Mindent feladva... Csábít az ismeretlen tudás hatalma, s a feloldozás sok földi kín alól. Csábít egy jobbnak, szebbnek hitt világ, ahol a lélek hófehér virág. Oly tiszta, fényes, mint a déli Nap... És mégsem indulunk, valami visszatart. A létezés és elmúlás között a Földön birtokolt röpke pillanat, az életünk..., mit mérlegre teszünk, talán mégsem volt olyan nehéz...? De intenek: a csónak útra kész!
