Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Bodnár Éva versei (Egy gondolat, Magyar szó, Nő vagyok..., Mennyit érek?, Próbatétel? Viharban, Mi vár a túlsó parton?, Idő)
Bodnár Éva versei Mennyit érek? Talán más sem ér többet nálam. Ugyanúgy sírja: „Elhibáztam...” Ugyanannyi mélység és magasság mérte rá vajúdva a kínok kínját. Talán más sem ér többet... Talán. Jaj, összetörtek porcelánálmaim, és vigasztalanul sírok cserepein. Mert többet szeretnék - többet érek, legalább önmagamhoz képest. Próbatétel? A szél nem simogat: Tépi a lombokat, és lesz nagy szélvész! Ó, édes Istenem, én miért szenvedem másoknak bűnét? Kicsinyhitü vagyok? Mindenért nyafogok? Ezért e kemény próba? O, válaszolj nekem: Muszáj, hogy úgy legyen, ahogy az meg van írva?! Van-e még, ki ezt a bánatot ugyanígy el nem sírta...? Viharban Táncol a szél. Gyűrt falevél, lassan körözve földet ér. Az őszi táj viharra vár. Félelmetes haragja már.
/
