Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - N. Tóth Anikó: Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintója c. kötetéről)
N. Tóth Anikó az almafa a tudás fája, gyümölcsének elfogyasztása pedig a halált jelenti - itt tehát a világról: annak működéséről, derűs és félelmes történéseiről és a halálról, vagyis végső kérdésekről is szó van!) Harmadrészt a család életében is fordulatot jelent az almáskert felszámolása, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy a zárt, körülkerített terek csak ideig-óráig jelentenek biztonságos zugot. A fantasztikum a civilizáció betolakodásával szertefoszlik. S ez a folyamat már Szipirty mami feltűnésével megkezdődik. A Topolya úr csodálatos átváltozása Kovács Magda ars poeticája, melyben a szerző arról vall, hogy a mesemondónak biztosítania kell az átjárókat az idők mélyére süllyedt harmónia: a tündértartomány és az emberek kaotikus világa között, hogy a befogadó előtt megcsillanjon a rend tündevilága, melynek fényében élesebbek a valós világ kontúrjai, pontosabbak a felismerések. A megbontott harmóniát helyre lehet és helyre kell állítani, sugallják Kovács Magda meséi. Átjárókként ügyelnünk kell rá, hogy a gonosz erők ne kerekedhessenek felül a jóságon, tisztaságon. De a szerzőnek nincsenek illúziói: tudja, kiüzet- tünk a Paradicsomból, a lét minden pillanatában valamennyien kiszolgáltatottak vagyunk, s erre finom iróniával mindig emlékeztet is bennünket. A mese Kovács Magda-i mágiája tehát abban rejlik, hogy elfogadhatóvá, él- hetővé próbálja tenni a világot. Érdemes tehát a lélek fénykapuján át belépni ebbe a gyönyörűséges mesebirodalomba. (A kötet a Madách-Posonium kiadásában a napokban jelent meg.)
