Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - N. Tóth Anikó: Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintója c. kötetéről)
Átjárók, fénykapuk lak hegyén ülve”... Vagy A kiskígyó felütése ugyan idilli, de a nyelv zenéjében már disszonáns hangokat is hallunk, előreveti árnyékát a tragikus fordulat: „Forrt, sis- tergett, zubogott a nyár. Néha csendült is finoman, olykor kondult is mélyen, öblösen. Játszott a kék színnel, aranyat, ezüstöt csorgatott a fák leveleire. Virágok bókolt ak csilingelve, amikor szellő kerülgette őket. Szoknyájukat lobogtatták a piros pipacsok. ” Szintézis. A kötet utolsó darabja, a Topolya úr csodálatos átváltozása mintegy összegzése Kovács Magda mesetapasztalatainak, mesetudásának. A mese-kisregény egy család derűs hétköznapjainak a története, amelybe a szerző újfent beilleszti a csodát, a természetfelettit, ami másnak - a kevésbé fogékony szereplőnek, esetleg a beavatatlannak - kísérteties-félelmes vagy éppen elfogadhatatlan esemény. Az előző gazdái szerint kísértetjárta ház a csodalátó képességekkel megáldott új lakók számára nem csupán idillikus lakóhely, hanem csodák sajátos színtere is. A külső szemlélő szerint pusztán lakhatóvá pofozott régi épület a beavatott számára átjárás az idők mélyére süllyedt mesevilág (tündevilág) és az éppen megélt hétköznapok között. A házat körülvevő csodakertben nemcsak képzelt lények játszadoznak, hanem beszélő állatok és növények teszik teljessé az életet (különösen a narrátor kislánya számára). A valósnak képzelt lények, a faljáratokban fura, kaparászó hangot adó manók, hogy eloszlassák a háziak babonás félelmét (a szó mágiája!), egy hiedelemről kezdenek mesélni. A tájegységhez kapcsolódó sárkánymondát nem folyamatosan, nem egy tömbben beszélik el, hanem megszakításokkal, epizódokban, így a mese és a valóság egymásba tünése akadálytalan, a mesevilágba pedig bevonható a szomszédos almáskert és annak furcsa csősze is. A helyszínek, valamint a növényi és állati szereplők Kovács Magda természetkultuszáról is hírt adnak, amelyben kiemelkedő értéknek számítanak a fák. Például a Topolya úr csodálatos átváltozásában szimbolikus jelentést hordoznak: a történet hősét, a titokzatos csőszt nem véletlenül hívják Topolya úrnak. A topolya a nyárfa szinonimája. Ez a fafajta kedveli a vízpartot: a kisregényben a családi édenkertet patak választja el a Topolya úr által őrzött almáskerttől. A víz egyetemes határjelkép, elsősorban az élet-halál mezsgyéjét jelképezi, sorsfordulók szimbóluma. Kovács Magda kisregényében e motívumnak többféle értelmezése is kínálkozik. Egyrészt azt jelenti, hogy a családi kisközösség tagjai és a csodakert lakói a valós világ és a tündérvilág mezsgyéjén sétálgatnak, másrészt a családi idillel és a sárkánytörténettel párhuzamosan futó átváltozástörténet azt szimbolizálja, hogy a magának való, magányos Topolya úr az emberek világát a fák világára cseréli, majd a civilizációs erőszak, a városrendezés térhódítása - a fák tömeges kivágása- ellen tiltakozásul a pusztulás, elmúlás fájdalmasan szép képsoraiban fává változik. (Ne feledjük továbbá a fák szimbolikus jelentésével kapcsolatban azt sem, hogy
