Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - N. Tóth Anikó: Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintója c. kötetéről)

N. Tóth Anikó

csillagbognár - az utóbbi három nem véletlenül került be a szerző novelláskötete- ibe is; az utolsóként említett darab egyenesen kötetcímadóvá vált). A „vadszamár rétjéről” szóló történetek formai értelemben is müfajhatár-átlépést jelentenek, hiszen történetfüzérré állnak össze, sőt akár laza szövésű meseregény fejezeteiként is olvashatók. A Topolya úr csodálatos átváltozása szintén fejezetekre bontott kisregénnyé tágítja a mese kereteit.

Befogadók. Kovács Magda meseszövegei - mint általában az igazán jó mesék - nem pontosan behatárolható korosztály számára íródtak; nem tesznek engedményeket az életkorból fakadó korlátozott megértési képességek miatt, tehát olvasója lehet - évei számától függetlenül - bárki. így a mese a mesélő számára nem a leereszkedés műfaja, nem valamiféle önmagáért való gügyögés vagy éppen ellentmondást nem tűrő, az eltérő értelmezést meg nem engedő didaxis. A mese ősi rendeltetése: a világ magyarázata és a csoda megérzékítése jut itt érvényre felnőtt- és gyermekbefogadó számára egyaránt.

Világmagyarázat. A mesemondó Kovács Magda időről időre feltár néhány titkot a természeti jelenségek eredetéről. Egyszer kozmikus távolba röpíti az olvasót: elbeszéli a csillagok keletkezésének históriáját {Én, a csillagbognár), máskor a nyírfák tavaszi könnyezésének az okát világítja meg (Mese a bűvös erejű kőről), vagy éppen a pillangók biológiai átváltozásáról mesél (Amikor a tizenhárom tizenkettő, A sikertelen közjáték), esetleg a macska-egér barátság lehetetlenségét indokolja (Miért haragszik a macska az egérre?). Előfordul, hogy egy földrajzi névhez a szájhagyományból ismert mondát kapcsol (Topolya úr csodálatos átváltozása).

Mindenekelőtt azonban a világban helyét kereső, a próbákat/ megpróbáltatásokat kiálló, ám gyakran esendő, kiszolgáltatott ember érdekli; emberekről szól akkor is, ha növényekről, állatokról, tárgyakról beszél. A mesei hagyományokhoz hűen két egymásnak feszülő értékrend: a jó és a gonosz küzdelmének lehet tanúja a befogadó. Fontos pozitív értéknek számít ezekben a mesékben az egyéniség tiszteletben tartása, a másság feltétel nélküli elfogadása, a másik megértése, a barátság, a szolidaritás, a gyengébb, a rászorulók megsegítése, a tisztaság, őszinteség, becsületesség, a szeretet megtisztító, megváltó ereje stb. Az ellenkező póluson a másikon való felülkerekedés vágya, a másik személyiség integritásának megsértése, megalázása, e világi vagy mágikus hatalom és erő megszerzése, fítog- tatása és érvényesítése, a rombolás szándéka vagy maga a pusztítás áll. Rokonszenves vonásuk ezeknek a meséknek, hogy nem idealizált figurákat vonultatnak fel, a szereplők inkább félúton vannak a két értékrend között. Tapasztalatlanságuk, Figyelmetlenségük, érzéketlenségük, éretlenségük, befolyásolhatóságuk miatt gyakran esnek pl. a hencegés, nagyképűség, önteltség, nagyravágyás, a mindenáron győzni akarás, sőt az árulás bűnébe, de ritkán marad el a megleckéztetésük, az apróbb-nagyobb bűnök felismerése, és szinte mindig van lehetőségük helyre