Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Leck Gábor versei (másvilág, új világ, 1984, zuhanás, palackposta, belső tájkép, idill, horgony a szívben, Színes kavicsok, A sokadik napon)
másvilág a szellemekkel pogózó vén indián megfáradt az ámyékvilág falain erőtlenül dörömböl már sejti a túloldal talán annyi mint a zárt ajtó alatt pislákoló fény teste a tűz fortyogó méhében formálódott és a tűz gomolygó ölében leli meg végső nyughelyét szívében most is ugyanaz a régi indulat feszeng hangokra vágyik melyek megtörik a csendet de te most is azt lásd benne ami volt a némán kiáltó békésen dúdolót mellkasában halk robajjal fellángolnak a féltve őrzött vágyak egy halott érzések csonkjain burjánzó szédítő másvilágra új világ fáradt levélként hullanak fejemre az évek szemhéjam alatt hemzsegnek pajkos gyermekkori képek most már tudom üveggolyóba száműzött makacs csend vagyok a valóság ólomporában fekve csak sejtem hogy álmodom ahogy ködös belső tájaimon hullámzik komótosan az idő s elhiszem a jövő a múlt átvérzett vásznára varrott szép lepedő az elmúlással kacérkodik minden egyes gondolat csillagok lágy ölébe rejtve talán megmarad egy tiszta lánggal belém lobbanó emlék míg kiégett testemre fátyolként rásimul az alkonyi fény 1984 hideg acéllemezeken fekszem megrázkódik körülöttem a tér néha a valóságról álmodom Leck Gábor versei
