Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Tóth Elemér versei (Őszi hangulatok, Mindennapi etűdök)
Tóth Elemér versei Bíboros kicsi kincsed, tüzeljen mint a friss seb. Minden határon túlra, élessze tüzünk újra. Örömem felkiáltom, hold pörög ezüstnyárson. Varázslat kéne, ének, őszi lomb leszek érted. Vesszek, jaj!, vesszek bűnbe, virágodba merülve. V Állok az őszben, sötét szélben, a szívem felé álmok kúsznak. Ölelj magadhoz világszépen. Virágodat táplálja új nap, bennem kihunynak mind a fények, csak az áradó kínok zúgnak. Ember vagyok. Kenyérrel élek. Az égen ünnep készül - látod? Hajolnak ránk furcsa remények. Mutasd folséges szép virágod, mossa ki belőlem a kételyt, míg a ruhádat ledobálod. VI Teremtettelek hát magamnak, évek formáltak és faragtak. Zengett az élet, táncod jártad, viselted fényes koronádat.
/
