Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Tóth Elemér versei (Őszi hangulatok, Mindennapi etűdök)

Tóth Elemér versei

Dereng a hajnal, ezüstbárány, legelem kincseidet kábán.

De kígyófészek, ahol fekszünk, fekete átkot terem kertünk.

III

Lombok szemeznek a halállal, ködök zendülnek, minden fázik. Ünnepet ül a semmi, szárnyal... Hajolnék a rejtett virágig.

Karom indulna ölelésre.

Szemed tőrei elé állnak.

Az ég komor arcára vésve felhők lobognak, rongyos fátylak.

Betakarnálak, hogyha hagynád. Örömem szertehullt már hányszor. Habzsolnálak, akár a mannát. Velem vagy. Mégis - úgy hiányzol.

IV

Mutasd meg szép virágod, vessen szívembe lángot.

Vesse nászunkat tűzbe, az éjszakát betűzve.

Homlokomra fűzz gyöngyöt, légy újra a gyönyömök.

Sikolts, hogy aki hallja, fakadjon tőle dalra.