Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - TALLÓZÓ - Kulcsár-Szabó Zoltán: Történetek a határvidékről (laudáció)
TALLÓZÓ Történetek a határvidékről Kulcsár-Szabó Zoltán laudációja Bánki Éva Magyar Dekameron című kötetéről „Az elbeszélések nagyobb része valamilyen módon a (magyar) történelem és fikció »Határvidékeit« járja be. Ez a sajátos, hely nélküli hely, a határ, amely - ott »Határsáv« néven - a szerzőnő első, nagy sikert aratott regényének, az Esővárosnak is meghatározó kro- notoposza volt, a legkülönfélébb formákban meghatározza a Magyar Dekameron történeteit [...]” — Kulcsár-Szabó Zoltán laudációja a Magvető Novellárium sorozat első négy kötetének bemutatóján hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2007. november 7-én. TÖRTÉNETEK A HATÁRVIDÉKRŐL Az olvasó, aki kezébe veszi Bánki Éva új könyvét, aligha érzi első pillantásra nyomasztó kényszernek azt, hogy elgondolkodjon a cím lehetséges jelentésein. A címlap viszonylag kézenfekvő orientációt nyújt: aligha van bármi különös az olyan címadásban, amely az európai kultúra valamely közismert, műfajteremtő alkotásának címét a „magyar” jelzővel bővíti, a műfaj „alapítójára” tett utalás pedig elárulja egyrészt azt, hogy a kötet sejthetően novellákat fog tartalmazni, másrészt talán azt is, hogy novellák ciklussá szerkesztett gyűjteményéről van szó, olyan kompozíciós megoldásról, amely jó ideje népszerűnek mondható a magyar irodalomban. A kritika hajlamos speciális jelentést (vagy jelentőséget) tulajdonítani az elbeszélésciklusoknak (emlékezetes módon határozta meg ez a szempont pl. Bodor Ádám Sinistra körzetének fogadtatását, de az utóbbi időkben különféle hazai irodalomtudományos kutatásoknak is tárgyát képezte), a „dekameron” kifejezés címbe emelése pedig valamiféle reprezentatív erővel bírhat: Jókai vagy Mikszáth gyűjteményeire lehetne gondolni, de adtak ki ilyen címmel válogatást pl. Jaroslav Hasek munkáiból, sőt különféle többszerzős antológiákat is. Bánki Éva kötete nem tartalmaz száz elbeszélést, ám ennél sokkal szorosabb viszonyt épít ki Boccaccio klasszikusához. A kötetet ugyanis egy olyan kerettörténet szervezi egységbe, amely szinte mindenben az eredeti Dekameronét idézi. Főhősei ugyanazokat a neveket viselik, ugyanúgy a középkori Firenzéből menekülnek a pestis elől, ugyanúgy történetekkel kívánják szórakoztatni magukat, sőt írnokuk, „Pamfilo egyik lovásza”, aki a hallott történeteket lejegyzi, az ugyancsak gyanús Giovanni névre hallgat. A Magyar Dekameron (kerettörténetének) hősei azonban egy sajátos időutazás után a budai Körszállóban kötnek ki, a számukra igencsak egzotikus mai Magyar-országon, amelyet a könyvben mindenki „Határvidékként” emleget: ennek a „Határvidéknek” a történeteire kíváncsiak, s mintha ezekből igyekeznének megérteni ezt a különös világot,
