Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - TANULMÁNYOK - Németh Zoltán: Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban

Németh Zoltán

Megint más szerepet kap Grendel regényében a szlovák nyelv megjelenése. A regény egyik legemlékezetesebb jelenete az 1945-48 közötti jogfosztottság éveiben játszódik. A regény szereplőinek kényszerű nyelvhasználatát az magyarázza, hogy azokban az években még az utcán is tilos volt a magyar nyelv használata, nemcsak a hivatalokban. A szlovák ellenőrző bizottság előtt lezajló beszélgetés paro- disztikus vonásait a helytelen szlovák nyelvhasználat jelenti (ide tartozik például a barbarolexis retorikai alakzata), de a jelenet tragikuma is a nyelvben valósul meg. Az elnyomás, a hatalom kinyilvánitása a nyelven keresztül valósul meg: a helytelenül használt szlovák szavak, primitív szerkezetek a szlovák nyelvnek alávetett magyar anyanyelvű beszélő kiszolgáltatottságára, a politikai-ideológiai elnyomás természetére utalnak:

Ako sa máš, Margitka? - kérdezte.- Prajem, Mariska — mondta a megszólított kissé elfogódottan, mert rögtön feltűnt neki, hogy az üzletben tébláboló három férfi igencsak hegyezi a fülét.- A čo praješ, Margitka?- Košela, gatya, bugyi, kombiné - felelte a vevő.- Pereš?- Neviem - felelte a megszeppent asszony. - Nemám doma... izé... szappan.- Mydlo chceš?- Nie, Mariska - mondta a megrémült, fejkendős néni. - Mydlo mám. Szappan nemám.- Szappan je mydlo, Margitka.- Dobre, daj, Mariska... A ja už nepoviem. Nič nepoviem.

(...) A két szlovák tanfelügyelő elégedetlen volt a tapasztaltakkal: a szókincs csapnivaló, a kiejtésről már ne is beszéljünk.”7

Egészen más szerepet tölt be a szlovák nyelv György Norbert Klára című regényében. Grendelnél - mint láthattuk - szó sincs multikulturalizmusról, multikulturális viszonyokról, annál inkább nyelvi imperializmusról. György Norbert regényében viszont a szlovák és a magyar nyelv természetes partnerekként tűnnek fel, egymás kiegészítőinek, egy multikulturális nyelvi tér és identitás kísérleti terepének: „Az Astronomickán kezdtek, a 97-esen. Hradská, Vrakunská, Komárovská stb., aztán a Prístavný most, onnan át a 96-osra, Dolnozemská cesta, Mamateyova, egészen a Petržalka - Holičská végállomásig.”*; „Lassan töltik a Šturákot.”; „hátulról mint a človeče-bábu”; „Csipkártyát kotor elő az oldaltáskájából - študent, ez áll rajta, három hónapos bérlet, minden rendben, köszönöm.”9

A Klára szövegében ez nyelvi természetű játék, amely megváltozott szo- ciokulturális kapcsolatokra is utal: azt hiszem, nem kell részletezni, milyen mértékben demokratizálódott a kelet-közép-európai és azon belül a szlovák társadalom a kilencvenes évekre a negyvenes évekhez viszonyítva. Érdekességként említem, hogy ez a játékosság a szerzői név felhasználásba is beleírja magát. Norbert György neve ugyanis sajátos multikulturális névként értelmezhető, amennyiben a szerző „ere-