Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - TANULMÁNYOK - Németh Zoltán: Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban

Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban

deti” neve György Norbert. Vagyis a magyarban használatos vezetéknév-keresztnév sorrend felcserélésével annak szlovákos változata jött létre. Viszont az előállt név - Norbert György - sem szlovákos hangzású, hiszen a György keresztnév szlovák megfelelője a Juraj lenne. Vagyis a szerzői név multikulturalitása a hibrid identitással folytatott nyelvjáték által értelmeződik.

Tőzsér Árpád verseiben megint csak másféle játék elemeiként jelenik meg a szlovák nyelv. Véleményem szerint itt két stratégia figyelhető meg: egyik esetben egy magas irodalmi szlovák nyelvvel folytatott hangsúlyozottan esztétikai természetű dialógusaként - például a már Szirák által is említett Szülőföldtől szülőföldig című vers szlovák szövege Milan Rúfus-idézet az Okno című versből. Ez a stratégia nem áll le a szlovák nyelvnél: Tőzsér valamiféle globális, univerzilás magas irodalmi nyelvet állít olvasója elé nem egy versében: főleg latin és angol szavak, nevek és idézettöredékek által kíván felépíteni egy müveltségélményből táplálkozó elvont, esztétizáló igénnyel fellépő nyelvet (ezáltal egy jellegzetesen kései modem stratégiára ismerhetünk például a Panem et circenses, a Szórnak vagy a Scaenarum dissignator című versekben10 - hasonlatosan Ezra Pound vagy T. S. Eliot versalakí- tási technikáihoz).

Tőzsér másik stratégiája a nyelvromlást kíséri figyelemmel (némiképp Domonkos István Kormányeltörésben című verséhez hasonlatosan). Legutóbbi verseskötetében A kódváltás pragmatikája címmel közölt verse a szlovákiai magyar nyelvhasználat kontaktusjelenségeiből épít poétikát a maga számára. Itt - az említett stratégiával ellentétben — egy alacsonyabb nyelvi kompetenciával jellemezhető beszélő szólal meg a versszövegben:

„Nem hagytam tapizni neser sál mondtam azt hitte azér nevetek mert tetszik én meg furt a boxerkyt láttam rajta amit ott vett a mi sekáčunkban csak fogdozott az asztal alatt máš fantastické stehná mondta”"

Hasonló jelenség figyelhető meg Parti Nagy Lajos egyes szövegeiben is, azzal a különbséggel, hogy míg Tőzsér verse láthatóan nem játékként és az identitás kiterjesztésének lehetőségeként kezeli a kódváltást (hanem nyelvromlásként, és így megint csak a kései modernség mintázata mentén értelmezhető), addig Parti Nagy Lajosnál az identitás és nyelv játékos kiterjesztése figyelhető meg. Bármennyire is különböző szövegtípusokról van szó, logikájában hasonló indíttatású ez a György Norbert-prózában tapasztalt stratégiával (mindkét esetben posztmodem stratégiáról beszélhetünk). A különbség a két posztmodem szövegformálás között abban van, hogy Parti Nagynál szó sincs multikulturális identitásról, annál inkább nyelvi identitásról és parodisztikus-ironikus nyelvjátékról. A Jágyott kutya lába című novellában például a latin nyelv, pontosabban az orvosi nyelv latin terminológiája válik a prózapoétika alapjává: „Vérző fejű, rendezetlen betegem jön, s miután sürgősséggel ellátom, trau-