Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - TANULMÁNYOK - Németh Zoltán: Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban
Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban donképpen kerülendő gyakorlatot)”.4 Másrészt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy retorikailag az idegen nyelvű szövegek szerepeltetése tulajdonképpen barbarizmus vagy metaplazmus, azaz magyartalanság, olyan idegenszerűség, amely normatív szempontból nyelvi hiba, vétség. Mint arról már szó volt, az idegen nyelvek magyar szövegbe építésének státusa leginkább az idegenség és másság kategóriáival írhatók le. Az idegen nyelvű szöveg azonban - és ez tanulmányomnak az alábbiakban bizonyítandó alapfeltevése - ezen túl jóval összetettebb jelentésképző funkciót tölt be az irodalmi műben, idegen- ségét nem néma jelenlétként, hanem továbbértelmezendő helyként érdemes szemlélni. Grendel Lajos Nálunk, New Honiban című regénye például rendkívül összetettjátékot folytat a magyar szövegben megidézett angol, orosz, szlovák szavakkal. A regény egyik pontján a New Hontba bevonuló szovjet hadsereg egyik tisztje egy falon függő portréra lett figyelmes: Gortü - mondta csendesen, tájékozottan. Elővette a pisztolyát, kapkodás nélkül, és belelőtt Horthyba.”5 A jelenet parodisztikusságának alapja az eltérő nyelvek által színre vett paro- disztikus idegenség, amely retorikailag a dysprophoron, a hangok nehezen kiejthető csoportján át a transkripció, a nyelvek közötti átírás távolságára utal, megmutatva a latin és cirill betűs írások parodisztikus egymásra kopírozásának lehetetlen távolságát is. A jelenet parodisztikuma azonban két kultúra különbségére is utal, egy polgári és egy barbár, diktatórikus társadalom különbsége elevenedik meg a „Gortü” idegensé- gében: így kopírozódik egymásra a nyelvi és kulturális barbarizmus. Egészen más hangsúlyokkal dolgozik a regény szövegébe beleírt angol nyelv idegensége. Szintén parodisztikus jelenettel szembesülhetünk a regény azon pontján, ahol Bili, a véletlenül New Hontba tévedt színes bőrű amerikai téved be egy New Hont-i családhoz: „A fiatalember leroskadt a kanapéra.- Éhes vagyok - mondta.- Mit mond? - kérdezte az idős és rövidlátó asszony. - Hangri? Az azt jelenti, hogy magyar?- Igen - mondta Bárány Pista. - Azt mondta, hogy ő is szeretne magyar lenni.”6 A félreértés retorikája által irányított szövegben nem a hatalmi viszonyokba zárt egyének alá- és fölérendeltségi viszonyai jelennek meg, hanem a nyelv idegen- ségének kiszolgáltatott szubjektumok parodisztikus dialógusa. A paródia éle a beszélgetésben résztvevő mindhárom ember pozícióját parodizálja: Bili és Bárány Pista anyja azért, mert nem birtokolják a másik nyelvét. Bárány Pista ,jelleme” viszont azért kap parodisztikus vonásokat, mert sajátos rezignáltsága miatt rosszul közvetít, rossz tolmácsa a nyelveknek és az eltérő kultúráknak. Parodisztikus rezignáltsága mintha az egyetemes fordíthatatlanságot, a megértés lehetetlenségét posztulálná.
