Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - TANULMÁNYOK - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája
Az értékek perspektívája magyarországi és a szlovákiai magyar irodalom, illetve az összmagyar és a szlovákiai magyar irodalom kapcsolatának jellemző és egyben meghatározó értékviszonyát. Minden irodalom (műalkotás) újraértelmezi a saját hagyományait, s ezek az újraértelmezések jelentik azokat az értéktöbbleteket, amelyeket eo ipso a magyarországi irodalmi (és nemzet-)tudat a nemzeti kisebbségektől kaphat. Természetesen ez fordítva is érvényes, mivel a magyarországi hagyományértelmezések is releváló erejűek lehetnek a szlovákiai magyar írók és írói csoportosulások számára. A kisebbségi magyar irodalmak kialakult összefüggésrendje, alapjai és kapcsolatai a legáltalánosabb szinten is bizonyítják, hogy ezek az irodalmak sokrétű, de nem másodrendű (irodalom)történeti képződmények. Meghatározó lényegükben nem is függnek más irodalomformációktól, nincsenek azoknak (sem belsőleg, sem formálisan) alárendelve, hanem relatívan önálló történelmi jelenségek, melyeknek lehetnek/vannak programjaik, kísérleteik, sajátos (létükből eredő) funkcióik és jellegzetes megnyilvánulásaik. Ezeknek a jegyeknek a felismerése és adekvát értelmezése fejlődésüknek a záloga és feltétele, egyben integrációs törekvéseiknek az alapja. MAGYAR-SZLOVÁK VISZONY A KÖLCSÖNÖSSÉG JEGYÉBEN Feltételezhetően olyan időszak következik el, amelyben új alapokra helyezett történelmi, filológiai, publicisztikai munkák, elemző cikkek és tanulmányok írása válik lehetővé és időszerűvé az új feltételek közé került közép-európai régió és ezen belül a mindenképp nagyobb figyelmet érdemlő magyar-szlovák kapcsolatok kérdéskörében is. A kutatás és az eredmények szempontjából ezen a területen sem mennyiségileg, sem minőségileg nem mondható kielégítőnek a tudományos alapokon nyugvó, elfogulatlan mércével mérő, hasonlóságokat, közös motívumokat és eredményeket vizsgáló elemző írások sora. A magyar-szlovák kapcsolatok kutatásában szinte nincs jelentősebb kivétel az egyes (irodalom, történelem, fordítás, továbbá társadalomtudományi) tudományszakok között, csupán árnyalatnyi eltérések tapasztalhatók, elsősorban a mennyiséget illetően. Ez alkalomból csupán egyetlen példát emelünk ki, mely a terminológia problematikáját is érinti. Magyar-szlovák vonatkozásban fogalmazza meg javaslatszerű megállapítását Käfer István egy 1995-ös tudományos konferencián: „A hungarológia és a szlovakológia mint tudományos diszciplínák lehetnének a szlovakológia, illetve a hungarológia sajátos területei. A hungarológia szlovák elemeit a szlovakohun- garológia elemezné és a szlovakológia magyar elemeit a hungaroszlovakológia.” A megállapítás a felfedezés rátalálásán túl kiegészül azonban a következtetések célszerűségével: „Ily módon egyrészt nem választanánk szét néhány szerző, korszak, régió alkotásait, másrészt nem kényszerülnénk az uhorská literatúra - literatúra Uhorska - literatúra v Uhorsku - azaz magyarhoni irodalom - Magyarhon irodalma - irodalom Magyarhonban terminusok használatára.” A szakterületek közül jellegénél fogva tipikusnak is mondható az említett összefüggés, mely kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, logikát és kölcsönösséget feltételez. A mi rendszerünkben - amely elsősorban a nyelvi és irodalmi kontextusra helyezi a hangsúlyt, s ennélfogva szükebb a
