Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - TANULMÁNYOK - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája
Alabán Ferenc lelhető. Egyfelől egy olyan irányzaté, amelynek értékrendje központjában a nemzeti kisebbség, a közösség sorsa a meghatározó, másfelől egy olyan irányzaté, amely a személyiséget helyezi a centrumba. Nyilvánvalóan az óhajtott irodalmi harmónia csak akkor lehet igazi, ha az esztétikai többszólamúság maradéktalanul bontakozhat ki az egyes műfajokban, s tisztázódhat több nyitott kérdés, többek között az: vajon mindaz, ami újólag kezdődik jelenünkben - az összetartozás tudatának felerősödése -, milyen helyet kaphat a szlovákiai magyar irodalomban és magában az egyetemes magyar irodalomban. Vita alakulhatna ki arról a feltevésről is, hogy a kisebbségi irodalom az anyaországihoz képest jóval egynemübb, hiányzik belőle az értékek többszólamúsága és színessége. Külön - még az előző észrevételhez kapcsolódó - elemzés és értelmezés tárgya lehetne, hogy a kisebbségi, regionális eszmények (felvidékiség, kisebbségi messianizmus, transzszilvanizmus...) pozitív, a megmaradást szolgáló morális hatásuk mellett, hogyan kerültek szembe olykor a kollektív érdek, az irányzatosság „kötelező” érvényét el nem ismerő esztétikai szempontokkal, az ún. szabadelvű és személyiség- központú irodalmi törekvésekkel. Másfelől: vajon a szabadságesztétika valóban kizárta és kizárja-e azt, amit nemzeti kisebbségi etikának vagy esztétikának szoktak mondani, vagyis egyfajta kötöttségeket? Hiányát érezzük, hogy nem íródnak a szlovákiai magyar irodalom és szellemiségjelenlegi létállapotát és viszonyrendszerét fejtegető és jellemző tanulmányok. Alig akadnak szakmai szemlék az utóbbi évtized szlovákiai magyar irodalmi élet eredményes íróiról, kezdeményezéseiről és legjobb műveiről. Hiába van az új könyvek, az új költők, prózaírók jelentkezése, ha mindez túlzottan nagy csöndben történik. Mire figyelnek a szerkesztők, miért nincs több recenzió, esszé és kritika a hazai magyar irodalom terméséről? Miért hiányzik a rendszeres önzetlen szervezői és szerkesztői kezdeményezés és motiválás? Vajon igazuk lehet azoknak, akik azt állítják: ebből a szempontból bizonyíthatóan kedvezőbb volt a helyzet néhány évtizeddel ezelőtt, mivel az irodalmi rovatok szerkesztői (tisztelet a kivételnek) nagyobb odaadással figyeltek a hazai magyar irodalomra és ügyeltek arra, hogy minél több kiadványról jelenjen meg ismertető írás és vélemény. Szükségét érezzük egy nemzetközi szintű szakmai tanácskozás megrendezésének, melyen hazai és külföldi szakemberek átgondolnák, tisztáznák a közép-európai, így a szlovákiai (felvidéki) magyar irodalom történetére vonatkozó premisszákat, helytálló és komplex képet alkotnának az utóbbi évtizedek jelenségeiről és legfontosabb törekvéseiről, eredményeiről. Egy ilyen alkalom adna lehetőséget arra is, hogy a szlovákiai magyar költők, írók, kritikusok szemléletének elvi alapjai ugyancsak értelmezést nyerjenek. A politikai rendszerváltás utáni szlovákiai magyar irodalom történeti és kritikai áttekintésére, megítélésére a jelenleg zajló magyar irodalmi integrációs törekvések miatt is szükség van. Az egyetemes magyar (vagy az „egységes” magyar) irodalomról szólva, jelenünkben már mindinkább kétségessé válik az „egység” szorgalmazása, a nemzeti kisebbségi magyar irodalomnak ui. nem az alá- s fólérendelés szabja meg az anyaországhoz való viszonyát. Ennek szellemében újból mérlegelni szükséges a
